Vadóc Utazó

Vadóc Utazó

N i z z a - téli tavasz és virágillat

3 részes cikksorozat a kedves franciák és a napfény városáról

2017. március 09. - Dora Dora

blog_kezdo_kep_2_but.jpg 

A franciául Nice, görögül Nikaia, olaszul Nizza néven ismert – ma már – francia nagyváros Európa talán leghíresebb nyaraló paradicsomának, a Côte d’Azur-nek avagy a Francia Riviérának, s egyben a Provence-Alpes-Côte d’Azur régiónak a központja. Nemcsak maga a város, hanem az egész régió hihetetlen mennyiségű látogatót vonz, nem véletlenül. Nem lehet azt mondani, hogy nem szolgált rá hírnevére és népszerűségére, hiszen a provence-i Alpok lábánál elterülő város egy valóban nyüzsgő, élettel teli nagyváros, a Mediterráneumra jellemző szűk, kövezett utcákból álló óvárossal, tündöklően kék vízzel, sok-sok napsütéssel – télen is! – és a Franciaországra és a Földközi-tenger menti településekre jellemző kellemes hangulattal.

 

Hol is fekszik pontosan a Provence-i nagyváros?

Nizzát természetföldrajzilag északról-északkeletről-keletről a Tengeri-Alpok vonulatai határolják, délre a Földközi-tenger található, míg nyugatra légvonalban 150 kilométerre a Rhône folyó fekszik. 

Franciaország európai kontinensen fekvő területét 22 régióra osztották, melyek egyesével 2-8, a francia közigazgatás hagyományos egységeinek számító megyét foglalnak magukban. Franciaországnak egyébként vannak tengerentúli megyéi is, melyek az egykori gyarmatbirodalom maradványai: Guadeloupe és Martinique a Mexikói-öbölben (Karib-térség), illetve Réunion és Mayotte az Indiai-óceánon fekvő trópusi turistaparadicsomok, míg Francia Guyana – Guayana és Suriname mellett –  Dél-Amerika legkisebb államai közé tartozik.

Nizza a Marseille központú Provence-Alpes-Côte d’Azur régió 7 megyéje egyikének, az Alpes-Maritimes megyének a székhelye. Félúton fekszik Marseille és Genova között, légvonalban mérve körülbelül 20 kilométerre az olasz határtól. A várostól délnyugat felé haladva a tengerpart mentén Antibes, Cannes és Saint-Tropez híres nyaraló települések találhatóak. Nem kevesebb érdeklődőt vonzanak az Alpokban fekvő természetvédelmi területek, Nizza közelében található talán az egyik leghíresebb,  a Parc natural régional du Verdon, mely türkizkék vizéről nevezetes.

Nizzát nem szeli át folyó (kiszáradt medret találunk a főutca mentén), csupán mellette folyik el és ömlik a Földközi-tengerbe a 114 kilométer hosszú Var. Érdekessége, hogy egyáltalán nem érinti a megyét, melyről nevét kapta (Var).

map-of-provence-alpes-cote-d-azur.jpg

map_provence-alpes-cote-d_azur.gif

Provence-Alpes-Côte d’Azur közigazgatása 

Telepesek városából luxus nyaralóhely

 A napfényes francia város ma közel 342 ezer lelket számlál, ezzel Franciaország ötödik legnagyobb városa. Nizza alapítása az egykor a térségben élő görög telepeseknek köszönhető. Később a Római Birodalom részét képezte, majd Provence-i grófok, illetve hosszabb időre a Savoyai-család (egykori olasz királyi dinasztia) is birtokolta a területet, ekkor jött létre a Nizzai Grófság (XV. század). Hosszú ideig csupán néhány ezer fő volt Nizza lakossága, mely az 1700-as években kezdett nőni, a század végére elérte a 20 ezer főt. Az ekkor megtartott népszavazáson hivatalosan is rendeződött a város hovatartozásának kérdése: a környékbeli, szavazásba bevont 18 település  lakosai választása eredményeként Nizza 1793-ban Franciaország része lett.

Alig egy évszázaddal később kezdte az idegenforgalom felfedezni a tengerparti települést. Kezdetben az angol, majd később a többi európai arisztokrácia, az angol királynő és az orosz cár is előszeretettel tartózkodott Nizzában. Már ekkor 20 ezer körüli látogatót vonzott a kellemes klímájú város, mely alig 20 év alatt megtöbbszöröződött, s elérte a 150 ezer főt.

 Az első világháború borzalmait Nizza is megszenvedte, viszont ezt követően lendült meg igazán a népesség növekedése, másfél évtized alatt közel másfélszeresére nőtt (1921: 155 ezer fő, 1935: 240 ezer fő). A második világégés is komoly hatást gyakorolt a városra, sok épületet romboltak le és rongáltak meg, nagyon sokan vesztették életüket, így a város lélekszáma 200 ezer fő alá csökkent. A háború után Nizza ismét rohamosan fejlődni kezdett, főként az újrainduló turizmusnak köszönhetően. Azonban nem csak nyaralni és pihenni vágyók érkeztek Nizzába, hanem például Algériából sokan vándoroltak be és telepedtek le, így érte el a város 342 ezer főt.

Provence éghajlata

 Nizza és a Côte d’Azur klímáját lokális tényezők erőteljesen befolyásolják, ezért lehetséges például, hogy jóval enyhébb a tél itt, mint a körülbelül 300 kilométerrel délebbre fekvő Madridban. A várost észak felől övező Provence-i Alpok (egészen pontosan a Alpok nyugati láncaihoz tartozó Tengeri-Alpok), melyek a hideg légtömegek útjában állnak, s ezzel megakadályozzák az erőteljes lehűlést. A tenger hatalmas víztömege –  melynek felső 2-300 méteres rétege a téli hónapokban sem süllyed 12-13 Celsius-fok alá – is enyhíti a telet, nyáron pedig csökkenti a kánikulát.   

A Provence-Alpes-Côte d’Azur régió Franciaország legnaposabb tartománya, itt a legmagasabb a napsütés órák száma, aránya, így bátran nevezhetjük Nizzát a napfény városának. A hazánkban mért értékeket is jóval meghaladják az itt mértek. A legkevésbé napsütéses decemberi és januári hónapban is legalább háromszor annyit süt a nap Nizzában, mint Budapesten, ellenben a nappali órák (tehát a napkeltétől napnyugtáig eltelt idő) számát tekintve nincs nagy eltérés. Még a nyári hónapokban is jóval több napsütésre számíthatunk,  júliusban például 2,5 órával többet süt a nap Nizzában, mint a magyar fővárosban.

Ami az átlaghőmérsékletet illeti, itt is a téli hónapok feltűnően enyhébbek, viszont tavasztól nyár közepéig nagyjából azonos hőfokokat mérhetünk Budapesten és Nizzában.

 A legalacsonyabb átlaghőmérséklet alig esik 10 fok alá, így télen sem kell az itthon megszokott nagykabátba, sálba, sapkába burkolódzni, ezt tapasztaltuk mi is. A télen is kellemes időjárás Nizzát igencsak vonzóvá teszi egy kis korai „tavaszolásra”, ugyanis ez az idő kiválóan alkalmas a városnézésre és a napon való sütkérezésre, még január végén is egy szál pólóban (és persze nadrágot sem árt húzni) lehet élvezni a déli nap erős sugarait, ha szerencsénk van és nincsenek felhők (azért nagyrészt elkél a pulcsi, tavaszi kabát viselete).

Akinek a strandolás is fontos része a kiruccanásnak, válassza inkább a nyári hónapok valamelyikét, mivel a tenger csak júniusra éri a tartósan 20 Celsius-fok fölötti átlagot. Bátrabbak a májust is bevállalhatják, de aki középszezonban jellemző alacsonyabb árakon akarja a tenger habjait is élvezni, inkább ősszel jöjjön, ugyanis az egész nyáron át tartó napsütés garantálja, hogy még fürdő hőmérsékletű a víz.

Jellemző időjárás és hőmérséklet

 

„Nulladik” nap: utazás és az első benyomások

Gépünk 19 óra 30 perckor indult Budapestről, a B2-es terminálról, illetve 21 óra 20 perckor landolt Nizza repülőterén, a 2-es terminálon (beszálló kártyánkról ez utóbbi információ sajnos hiányzott). A 2 terminál között egy ingyenes busz – a Navette – biztosítja a közlekedést. Ennek egyébként több megállója is van, erről a T1 és T2 között a különböző számozású parkolóknál lehet leszállni, mivel a reptér hatalmas méretű területet biztosít autók részére.

A Navette körülbelül 5 perc alatt ért át a T1-re. Ahol a reptérbusz megáll, ugyanazon megállóból indulnak a 98-os és 99-es reptér Expressz buszok a városközpontba. Én mindenki számára javaslom, hogy messze kerülje el ezeket a buszokat, ugyanis röhejesen drágán viszik az utasokat: 1 jegy 6 euró. Kivéve, aki 30 kg-os bőrönddel utazik, ugyanis az egyetlen előnye az Expressz busznak, hogy ki vannak alakítva rajta olyasféle helyek a nagy méretű csomagok számára, mint a budapesti 200E buszon.

Nem egészen 1 perc sétára fekszik a T1-től a helyi buszok megállója (Aéroport/Promenade), ahonnan 1,5 euróért utazhatunk be Nizzába (alább látható a térkép). Érdemes aprópénzzel készülni, ugyanis a sofőrtől vehetjük meg a jegyet, aki nagyobb címletekből nem tud visszaadni. Az Aéroport/Promenade megállóból  több busz is közlekedik, az 52-es, 59-es és 70-es, melyekkel mind a város központi részéig utazhatunk. Aki az esti WizzAir járattal jön, már csak a 70-es buszt éri el, ez menetrend szerint 21:57-kor érkezik a megállóban. A valóságban azonban úgy tűnik, hogy nem jár pontosan, mi 22:20-ig vártunk rá, bár ez nem meglepő, ugyanis elég messziről érkezik (az említett buszok helyközi járatok, más város felől jönnek). Körülbelül 20 perc alatt értünk be Nizzába, egészen pontosan a Cathédrale - Vieille Ville megállónál szálltunk le. A vieille ville egyébként franciául „régi várost” azaz óvárost jelent. És valóban, ahogy a buszról leszálltunk, majd bekanyarodtunk az első kis utcába, Nizza városközpontjában találtuk magunkat, ahol a helyi fiatalok péntek esti hangulatban csoportokban álltak és beszélgettek, ittak, dohányoztak a szórakozóhelyek előtt, jártak-keltek a szűk, köves utcákon vidáman, nevetgélve. A lányok csinos ruhákban, magassarkú cipőben és csizmában, feltűnően sminkelve, menő frizurákkal; a fiúk is a modern divat szerinti öltözékben flangáltak. Fehérek, színes bőrűek, fiúk és lányok együtt, minden gond nélkül jól érezték magukat. Ők valószínűleg már az „új nemzedék”, az egykori betelepülők leszármazottai, vagy harmad- és negyedik generációs bevándorlók. Annak ellenére, amit Franciaországról hallottam ezen a téren, itt semmilyen megkülönböztetés nem volta tapasztalható – habár állítólag a burkini viselését betiltották, január lévén, ebből nem láttunk semmit.

nizza_repter.jpg

a reptér és a belváros között közlekedő helyi buszok  megállója
körülbelül a Hertz feliratnál van a T2 kijárata és a Navette végállomása

Hamar megérkeztünk szállásunkra, ami a legjobb helyen, az óváros közepén található. A lakás, ahol szobát béreltünk, az 5. emeleten van, éppen a tető alatt. Olyan érzésünk támadt, mintha egy manzártba érkeztünk volna, legalábbis én így képzelek el egy párizsi tetőtéri lakást. Emelte az élményt, hogy nem volt lift, helyette kőből készült, meredek csigalépcső vezetett a felső szintekre. Egyáltalán nem éreztem fárasztónak felkaptatni, kifejezetten tetszett, hiszen ez még inkább érzékeltette, hogy bizony Nizza eredeti városmagjában, egy nagyon régi épületben szálltunk meg. Sosem vonzottak a divatos és csillogó, drága szállodák, ahol a pénzedért luxust, kényelmet kapsz, ámde nem ismered meg a helyiek életét, kultúráját, nem tudsz meg semmit a város múltjából, jelenéből. Egy ilyen régi, kissé kopott házban gyakorlatilag egy időutazásba kerülsz bele, érezni, látni a történelmet magunk körül.

Mivel az épület legfelső szintjén lakunk, az ablakból kinézve látjuk Nizza óvárosát alkotó házak tetőrengetegét, antennákat, oldalra pillantva az ablakok alatt kifeszített kötélen száradó ruhákat. Hallani a beszélgető embereket, beszűrődő zenét, érezni a levegőben a tenger sós illatát, a közeli éttermek konyhájának szagát, egyszóval a pezsgő Nizzát. Szállásadónk egy nagyon laza fickó, mellesleg zenész (és angol), aki főleg este és éjszaka dolgozik. A szobánk teljesen rendben van, puha szőnyeg, saját vízcsap és tükör, egy nagy francia ágy hatalmas takaróval + 1 kanapé  és egy elektromos fűtőtest – merthogy fűtés nincs „beépítve” a lakásba. Ez a mediterránon annyira nem csodálkozni való, de azért még itt sincs olyan meleg, hogy estére, éjszakára ne este jól egy kis meleg. Lefekvés előtt sétálunk egyet az óvárosban, illetve a modern városrészekben is, illetve kibaktatunk a híres-neves angol sétányra, a Promenade des Anglais-re. Így, sötétben is nagyon szép, kellemes szél lengedez, körülbelül 10-15 fok lehet. Mi a mínusz 5 fokból érkeztünk, így olyan érzésünk van, mintha januárból egy időgéppel áprilisba utaztunk volna. A tenger szinte fekete, viszont Nizza fényei igen jól látszanak, ahogy  félhold alakú öböl mentén jobbra és balra nézünk. Éjfél körülre jár az idő, mégis látni sétálókat, autósokat is.

Alig 5 perc után, hogy kiléptünk az utcára, egy fekete srác utánunk szól, mutogat valamit – nem, nem szólt be és nem is kezdett ki velünk. Arra hívta fel figyelmünket, hogy a táskámból kilátszik a telefonom és vigyázzak rá, nehogy ellopják. Ez nem kicsit lepett meg, ugyanis korábbi utazásaim során viszonylag ritkán fordul elő velem, hogy ilyen fajta közvetlenséggel találkoztam. Egy idegen ember, este megszólított, hogy vigyázzak az értékeimre… ráadásul Franciaországban…   Hát ilyen is van???

Nizza óvárosa sötétedés után

 

KÖVETKEZŐ RÉSZ: 1. nap: Parc du Château és az óváros

Frissítés - 2022.05.23. (fizetett tartalom): Én Nizzában szuperül elvoltam tömegközlekedéssel, de ha valaki autót szeretne bérelni és több napra érkezik, kényelmesen tud közlekedni a régióban. Tudom ajánlani a fesői EZE városkát, ami Nizzáról egy köpésre van. Autóbérlés ügyben az alábbi linken tudsz keresgélni:

autóbérlés Nizza repülőtér

A bejegyzés trackback címe:

https://vadocutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr1412298645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2017.03.11. 08:31:43

Érdekes volt, köszi!

No Way 2017.03.11. 10:00:36

Szia, Csak jelezném, hogy magyarul is ProvEnce, ne. Provance. Ott van a csatolt térképeken a helyes lerása. A magyaros Provansz csak a provanszi verzióban él, mint provanszi csirke a gyengébb tudású étlapokon. :)

Dora Dora 2017.03.13. 13:37:17

@No Way: Köszi a figyelmeztetést! Javítottam :) remélem, a hiba ellenére tetszett a cikk!

No Way 2017.03.13. 14:18:50

@Dora Dora: Elolvastam, tetszett, csak bosszantó, hogy ez nem ment át a köztudatba. Oly sokszor látom rosszul, hogy... :)

Dora Dora 2017.03.16. 13:53:09

@No Way: Köszi :) valóban, és azt sejtem, hogy sok más szó is hasonlóan járt. Valószínűleg a kiejtés az oka.
süti beállítások módosítása