Vadóc szemével a Világ

Őszi Balaton, átölel a nyugalom

Szösszenet az "őszülő" Magyar Tenger nyugalmáról és programlehetőségeiről

2016. október 06. - Dora Dora

0.jpg

Közel 30 éve töltöm nyaraimat a Balaton déli partján fekvő Zamárdiban, mégsem ismertem eme csodás vidék őszi képét. Szeptember első és második hétvégéjét töltöttem el itt a barátommal, s a Magyar Tenger egy új arcát ismertem meg. Nyugalom, csend, békesség. A seregélyek, vízi madarak rajai repültek el fejünk fölött, hangosan csivitelve, visongva. A récék csoportosulva jöttek ki a zölden virító, ápolt parti gyepre legelészni, pihenni, kócsagok tárták  ki nagy, fehér szárnyukat.

Nyáron, mikor sok ezer nyaraló lepi el a strandokat, ilyen nem fordul elő.

Olyan érzések kavarognak bennem, amik korábban sosem, mert most a hangosan bulizó fiatalok, baráti társaságok, vagy kisgyerekek hangja nem nyomja el a Balaton hangjait.

Ősszel ez a hely a béke szigete, és az idő is remek, 20-23 fok van, a Nap, ha süt, még égeti a bőrömet, s viszonylag sokáig van világos.  Csodás érzés kerekezni a part mentén és érezni a langyos levegőt, leülni a partra és csak nézni-nézni a vizet, s közben révedezni.

2.jpg

1.jpg

 

Több étterem és fagylaltozó is várja még vendégeit, a pincér hamar jön, gyors a kiszolgálás, nincs tömegnyomor. És a víz! Még mindig meleg, 23 Celsius-fokos, a lehető legtökéletesebb egy kellemes fürdőzésre. Szellő sem lebben, a vízfelület olyan, mint valami tükör. Eszembe jut róla Petőfi Sándor: A Tisza című nagyszerű költeménye:

"Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése."

Aki pihenésre, feltöltődésre vágyik, elmélkedni szeretne, olvasni, netán egy szerelmes hétvégét eltölteni párjával, annak érdemes megnézni ezt a csodás tavat ősszel is.

Hozzánk közel, úgy 20 percnyi bringa-távolságra található egy kis kilátó (már a vasútállomáson túl, a falu felől közelíthető meg), egy dombocska tetején, ahonnét éppen Tihanyra lehet rálátni (egyébként erre található az Alsó-és Felső pincesor is, előbbi felé kerekezve/sétálva hangulatos éttermet és íjászpályát is találunk). A kilátás igazán fenséges, a fényviszonyok igen érdekesek, s ilyen szögből ritkán látszik a híres félsziget, ami - egyébiránt - egykor sziget volt, melyet turzások kötöttek az északi parthoz, hála a Balaton hullámainak, melyek iszapot raktak le és így kapcsolták össze az egykori kis szigetet a "szárazfölddel".

A Kilátóba egy rövid, de meredek kaptató vezet föl, gyalog is kissé fárasztó, de biciklivel sem "bevehetetlen". A keskeny, burkolat nélküli út csodás kertek, csinos házikók, présházak mellett vezet fel. Az egyik kerítés előtt találtunk egy ládát, ahol szőlőt árultak, meg bort, becsületkasszára. A pénzt egy befőttesüvegbe lehetett bedobni,  melyben már láttunk némi aprót. A házi készítésű - mint utóbb megállapítottuk - száraz vörösbor palackja 300 forintba került. Megérte, igazán kellemes, igencsak savankás ízű, de könnyű itóka volt.

 3.jpg

Tihany a zamárdi kilátóból

Aki azt hiszi, hogy a déli part unalmas, nagyot téved, ugyanis megannyi szórakozási lehetőséget kínál azok számára, akik szeretnek mozogni, akik szeretik idejüket a természetben - de legalábbis a "zöldben" - eltölteni. A Kilátóból dél felé tekintve Somogy megye - földrajzos szakkifejezéssel mondva -  hullámos dombvidéke látható: zöld, üde, és sárga, tele szántóföldekkel; hiába, ez kultúrtáj, mégis gyönyörű. A szántók között biciklizve egyszer csak kilyukadtunk egy pálinkafőzdénél. Elsőre láttuk, hogy ez bizony egy bemutatóház is egyben. A tulaj beinvitált minket, még ingyen kóstolót is kaptunk, elbeszélgettünk vele. A levegőben édes gyümölcs illatát éreztük - éppen sárgabarack pálinka készült. Azt is megtudtuk, hogy  a Zimek - ami egyébként sok ritkaságot is előállít - számos hazai díj birtokosa, igazán rangos hazai főzde, s itteni illetőségű. Hát ezt is 30 év után tudom meg! A környékbeli éttermeket mind ők látják el tiszta, átlátszó, értékes gyümölcs  párlattal.  Igazán finom, érdemes ellátogatni, kóstolókra is be lehet fizetni. Olyan különlegességeket is találunk itt, mint faeper vagy feketeszeder pálinka. Belépve szép faburkolat fogad minket, ahol hosszú asztal nyúlik el, csupa bőrszékkel, több száz díjjal a fejünk fölött. Mellette található a rézből készült pálinkafőző, ahol a nemes nedű készül. Éppen szűrik - nem semmi! A tulaj nagyon kedves, jó vendéglátó, kellemesen elbeszélgettünk. Kissé becsiccsentve kerekezünk tovább a domb tetején, a földek között. A látvány csodaszép! Hát ez is Magyarország???

4.jpg

Zamárdi külterülete (Balaton felé nézve)

5.jpg

Belső Somogy látképe

Olyan utakon kerékpározunk, amit szinte senki sem ismer, gyönyörű a táj, szép az idő. Érdemes Zamárdi faluban is tekerni egyet, mert igencsak szép. A Kőröshegyi völgyhíd úgy 15 km innen, kellemes "túra". Lehet árkon-bokron, erdei csapásokon menni, mely mellett nem egy vadles is található. Sőt, találunk egy kiírást is, mely arra figyelmeztet, hogy bizony szeptembertől 16-9 óra között ne tekeregjünk az erdőben, mert vadászat folyik. Ezek után nem meglepő, hogy vaddisznók nyomait fedezzük fel az út sarában.

Ha nem akarunk bogarak között, szúnyogokat hesegetve bringázni, a főúton (Szántódi út, mely Szántód felől vezet fel az M7-es autópályára, s keresztülmegy Kőröshegyen) is tekerhetünk: itt egy szakaszon már bringaút is van! Kellemesen kifáradunk a nap végére. Jöhet az esti borozás. Igen, hazamegyünk, megvacsorázunk a teraszon: hűvös az idő, a nap megy le, ideális időjárás meginni pár pohár bort, beszélgetni, élvezni a nyugalmat.

Másnap délelőtt bekocsikázunk Siófokra: itt még ilyenkor is van élet, nem egy vendéglátóhely még nyitva van, sőt, a móló közelében található kis színpadon programok is vannak, a kis fabódékból Tokai asszonyfektetőt, Zimek pálinkát, sajtokat kínálnak. A parton sok család, fiatalok örvendnek az etetésre érkező hattyúknak. Igazán szép látvány a Balaton! A Sión található zsilip mellett leolvashatjuk a Balaton "vízügyi" adatai: átlagos mélység, vízmagasság a Kiliti duzzasztónál, hőfok. Itt tudom meg, hogy a lábbal is kellemes hőmérsékletű víz 23,5 fokos.

A siófoki kikötőből most is futnak ki sétahajók és menetrendszerinti hajók is. Innen azt is látni, hogy a komp Szántód és Tihany között még viszonylag sűrűn közlekedik. A kikötő számomra megunhatatlan, imádok kisétálni a mólóra, figyelni a vitorlásokat és hajókat, a horgászokat.

Aki az aktív kikapcsolódást keresi, erősen ajánlott a Zamárdi Kalandpark kipróbálása (bár ezt még egy augusztusi, forró hétvégén ejtettük meg, igencsak megérte, és még most, ősz közepén is nyitva voltak). A felnőtt pálya belépő díja 4.200 forint, ezért cserébe 3 órát tölthetünk el a Kalandparkban. Hát, igencsak kifáradtunk, nagy kitartás kellett hozzá, hogy végigcsináljuk. Praktikus, ha egy családtag vagy barát a rendelkezésünkre áll vízzel, különben teljesen kiszáradunk (ahogy ez velünk is történt, porzott a szánk). Szerencsére van oktatópálya, ahol ki lehet próbálni a felszerelést (beülő, karabinerek, sisak, kesztyű). Csak zárt cipőben lehet végigmenni, érdemes olyan pólót felvenni, ami a derekat is takarja. És a sisaknak is nagy hasznát vettem, gyakorlatilag folyamatosan kopogott volna a fejem a drótkötélen. Maga a pálya ügyességet és erőnlétet egyaránt igényel, és gyakorlatilag egyik fáról kell átjutni a másikra, a legkülönfélébb módokon, s végig kb. 3 méter magasságban vagyunk. Azt kell mondjam, hogy  Kalandpark megalkotói igencsak kreatívan végezték munkájukat. A vége a "jutalom", ugyanis itt lehet lecsúszni  az acélkötélen, mely fák között van kifeszítve. Szuper jó volt :)

Vasárnap este indulás előtt még kimegyünk a kis strandra, ami hozzánk a legközelebb található. Nagy szerencsénk van, a felhők közül előbukkan a Nap, éppen látjuk a naplementét. Egyszerűen gyönyörű - olyan hangulatot kelt, mint amit semmi más. Szél se lebben, csönd van. A természet csendje - néhány madár csivitel, megszólalnak az első tücskök. A víz felszíne meg sem moccan, egy hullám sem fodrozza azt. A nyugalom végtelen, időtlenség érzése lesz urrá rajtam -  percekig bámulok bele a napba, egészen addig, míg el nem tűnik a horizonton, az ég és (ez esetben) víz határán. Átadhatatlan ez a végtelen békesség, amit érzek. A Balaton szeptemberben a nyugalom szigete.

6.jpg

Zamárdi, a túrista áradat lecsengése után

A bejegyzés trackback címe:

https://vadocutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr8811776365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gustav Bahr · http://indafoto.hu/Gustav_Bahr 2016.10.08. 10:10:32

Egy apró kiigazítás: a Balaton délkeleti partja mentén nem Belső- hanem Külső-Somogy található.

Gustav Bahr · http://indafoto.hu/Gustav_Bahr 2016.10.08. 10:12:59

Jobban megnézve a képet: ha viszont Fonyód irányába néz, akkor nem szóltam semmit, rendben van, az már tényleg Belső-Somogy.

Dora Dora 2016.10.09. 09:47:07

Azt hiszem neked van igazad, mert emlékezetem szerint inkább Siófok felé fotóztam. Köszi a kiigazitást :)

pityókaborsommelier 2016.10.19. 19:12:47

Nem akarok nyelvtannáci lenni, de ez a szép írás igazán megérdemli a helyesírást.

Dora Dora 2017.02.27. 16:13:55

@pityókabor sommelier: Jobban odafigyelek a jövőben! az építő kritika sosem sértő :D