Vadóc szemével a Világ

A Côte d'Azur "fővárosai": Nizza és Monaco

N i z z a - téli tavasz és virágillat 2. rész

2017. április 06. - Dora Dora

Az 1. cikk itt olvasható

monaco_146_but.jpg

 Port de Monaco

 

Első napunk Nizzában

Nem keltünk korán. Kényelmesen, kialudva. Egy érdekesség a szállásunkkal kapcsolatban: a WC felé nyíló ajtó után kb. 1 négyzetméteres „folyosó” a szabad levegőn volt, ablak nélkül, gyakorlatilag csak egy nádfüggöny takarta el a rácsot. És ami a legmeglepőbb: január végén, éjszaka ezen a közlekedőn áthaladva egyáltalán nem fáztam. Leírhatatlan érzés.

Felkelés után fogtuk magunkat és elindultunk felfedezni a környéket – most már világosban. Igencsak éhesek voltunk, így első célunk egy pékség – franciául boulangerie – megtalálása. Alig 5-10 perc sétálás után rá is akadtunk egyre, ami az itt töltött 3 napon kedvenc reggeliző helyünk volt. 1 db sima croissant 1 euróba került, a baguette-ek ára szintén 1 euró körül mozgott. A legtöbb ízesített pékáru – amiben egyébként csak úgy lehet tobzódni Franciaországban – 1,5-2,5 euró között van. Sós, édes, csokis és gyümölcsös, pizzaszelet, óriás habcsók, minden, ami szem-szájnak ingere, az itt kapható. És kell is kóstolni, mert isteni finom minden! Hiába, a franciák tudják, mitől döglik a légy. A croissont például biztosan vajjal készül, ettől lesz olyan ízletes.

A következő cél a reggeli kávé megszerzése volt. Egy kis keresgélés után találtunk is egy pékséget, ahol elvitelre adták a reggeli ébresztő italt. Egy hosszú kávéért fizettünk 1,5 eurót. Hát, mit mondjak, nem a papírpoharas verziót kellett volna választani, nem volt valami felemelő élmény.. viszont cserébe a híres – még turistaözön-mentes állapotban lévő angol sétány egy padján költhettük el reggelinket, a frissen sült vajas croissont-ot, 1 csokis süteményt és a kávét. Igazán pazar napkezdés!

A part felé menet belebotlottunk a helyi piacba, amit az útikönyvek is javasolnak és a Cours Saleya utcán található. Ez egy klasszikus zöldség- és gyümölcspiac, olyasmi, mint nálunk. Árulnak még sajtokat, halat, aszalt gyümölcsöket is. Ami útikönyvünk szerint hétfő kivételével minden nap 7-13 árig nyitva van, ami valóban így is volt. Érdemes felkeresni a piacot, még akkor is, ha csak nézelődünk. Nagyrészt ugyan azokkal a zöldségekkel és gyümölcsökkel találkozhatunk, mint itthon, de van itt 1-2 különlegesség is. Mi például láttunk „Buddha keze” citromot is.

nizza_1_21_but.jpg

nizza_1_26_but.jpg

 

 

 

 

 

 

nizza_1_27_but.jpg

a legkülönbözőbb citrusgyümölcsök és Buddha-keze citrom a piacon

nizza_1_29_but.jpg

helyi zöldség- és gyümölcspiac

Reggelizés és piacozás után elindultunk megmászni Château de Nice-t vagy Parc du Château-t, ami egy kicsi domb tetején található. Az egykori várba (ami ma már tulajdonképpen egy rom) több út is vezet fel, a turisták többsége az angol sétány felől közelíti meg, ahol meredek lépcső és lift is felvisz. Szerintem sokkal érdekesebb, de annál több élményt adó, hosszabb úton felmenni, végtére is az utat is élvezni akarjuk. Mi az óváros felől indultunk el, a Rue Rosetti éppen a domb felé tart. Néhányszor lépcsőzni kell, de hosszú és egyenes, lankás utcácskákon lehet az út nagy részét megtenni.

nizza_1_52_but.jpg

nizza_1_56_but.jpg

lankás út vezet fel a Château de Nice-re

Ami az öltözetet illeti, utazáskor érdemes rétegesen öltözködni, készülni hidegre és melegre is. Én farmerben, sportcipőben mentem, felülre rövid ujjú -  derekat takaró – pólót, egy vékony és egy tavaszi kabátnak is beillő extra vastag pulcsit húztam. Dél körül mentünk fel a "várba", 15-16 fok lehetett,  felfelé haladva ki is melegedtem, így még a vastag pulcsit is levettem. Az ég fátyolfelhős volt, időnként a nap erősebben is sütött, összességében nagyon kellemes volt az időjárás. A nap ki-ki sütött és melegítette bőrünket, vijjogtak a mindenhol megjelenő sirályok, gyönyörű zöld növényzet keretezte az utcákat, narancsvirág illat édesítette a levegőt, könnyű szél borzolta hajunkat. És ahogy haladtunk felfelé, hamarosan megláttuk a végtelennek tetsző kék, napfénytől szikrázó Földközi-tengert és a félhold alakú, híres nizzai öblöt, az Angyalok-öblét – egyébként a Nizza-Genova-Pisa közötti tengerpart és Korzika szigete határolta tengerrész a Ligúr-tenger (mely a Földközi-tenger úgynevezett melléktengere). Felemelő érzés volt élvezni a nap sugarait pucér bőrünkön, a tenger felől fújó szellőt, és csak révedni a tenger felé. Úgy éreztem magamat, mint itthon májusban, a hőmérséklet és az időjárás is éppen olyan volt. Körülbelül 1 óráig tartott, még felértünk, de közben többször is megálltunk, bámészkodtunk, fényképeztünk (egyébként 15 perc is elég lett volna). Útközben megtaláltuk a különböző turizmussal foglalkozó oldalakon ajánlott mesterséges vízesést. Innen gyönyörű kilátást nyílt Nizza óvárosára: téglaszín tetők rengetegét és a hegyoldal lábánál elterülő várost láthattuk. A domb tetején csinos kerteket alakítottak ki, a növényzet mindenhol rendezett. Itt találjuk meg az egykori vár romjait is – bár nem túl szép látvány, mivel még feltárás alatt van a terület, ezért fekete nejlonokkal van letakarva.  A dombtető egy mini plató, körbe lehet sétálni és különböző irányokban eltekintve látszik egész Nizza. Csodás kilátás nyílik nem csak a városra, a tengerre, de a kikötő irányába is. Aki akar, egy kávét is elfogyaszthat itt, ugyanis egy kis vendéglátó hely található a kövezett kilátóhely mellett (ahol nyilvános, fizetős mosdó is van - ez fontos információ!).

 

 Hamarosan lebaktatunk a kikötő irányába, ahol pazar jachtok és vitorlások ringanak a tengerben. A kikötőt móló keretezi, erre ki lehet sétálni. Mikor megérkeztünk, éppen akkor kötött ki a menetrend szerinti komp, ami Nizzából közlekedik Korzika és Szardínia szigetére. A komp kikötését végignéztem, számomra nagyon érdekes volt, ugyanis nem orral előre úszott be az öbölbe, hanem előbb megfordult és betolatott. nizza_1_107_-but.jpgHabár óceánjárót még sosem láttam, ez a hajó igen nagy volt és az én szememben beillet óceánt átszelő méretűnek is, több szintjével és sokméteres magasságával;  és csak úgy pöfögte ki magából a fekete  füstöt. Azon gondolkoztam, hogy vajon hány liter üzemanyagot fogyaszthat egyetlen útja során, mikor sok-sok autót szállít gyomrából az európai kontinens és a francia, illetve az olasz sziget között. Az áraknak egyébként könnyű utánanézni, a cég honlapján ugyanolyan könnyedséggel választhatóak ki a szolgáltatások, mint egy repülőjegy foglaláskor. 2 főre átlagos kabinban, autóval, oda-vissza, étel nélkül 234 euró ~ 72,5 ezer forintnak felel meg. Legolcsóbb repjegy Nizza - Figari Sud Corse (Korzika) 48 ezer forint/fő (áprilisban).

Közben lehűlt a levegő és az eső is szemeregni kezdett, befelhősödött, fáztunk és éhesek voltunk, visszasétáltunk hát a szállásunkra. Vettünk camembert sajtot, zöldséget, baguette-et és megebédeltünk, pihentünk kicsit. 1-2 óra múlva, mikor az eső is eláll, s a nap is kisütött, újult erővel indultunk neki a város más részei felfedezésének. Most nem az óváros, hanem a modern városrész felé vettük az irányt, ahol Nizza egyetlen villamosvonala is jár. Körülbelül minden 5 percben végigsuhan egy szerelvény.

Itt nagy, nyílt területre értünk ki, több park is található erre egymás mellett, csinosan elrendezve, játszótérrel, padokkal, turista információs irodával és az elmaradhatatlan szökőkúttal. Nagyon kellemes volt fürödni  a kisütő nap fényében, élvezni a felmelegedő levegőt, elszórakozni a parkban. Itt egyébként nyilvános mosdó is található, amiből nem sokat találtunk a városban. Folytattuk a sétát a város belseje felé, a széles sugárút mentén, ahol sok – elsősorban divat – üzlet található. És egy képregénybolt. Aki szereti a képregényeket, mangákat (japán képregény), videó játékokat, plakátokat, fantasy filmeket és mindent, ami csak ehhez kapcsolódik, az itt tobzódhat kedvenc történeteiben, minden formában. Kapható itt képregény, a hősök figurái, ruhák, eszközök, minden, amit csak el lehet adni. Ugyanis Franciaország a képregényhősök mekkája, a franciák imádják ezt a műfajt. Mi is élvezkedtünk, nézelődtünk, olvasgattunk, fényképeztünk és ámultunk-bámultunk. Odavoltam a gyönyörűségtől, mikor felfedeztem a mini Son Goku és társait ábrázoló (Zseniális Teknős, Krilin, Ifjú Sátán) figurákat, a Csillagok Háborújából ismert gyalogsági rohamosztagos mérethű sisakját, C-3PO, Darth Vader, R2-D2 mini mását, és Harry Potter pálcáit, az Aranycikeszt és a Trimágus Kupát. Csakis vékonyka pénztárcám kímélt meg attól, hogy mohón bevásároljak. Az eladók pedig kedves, mosolygós srácok, nem kérdezősködnek, hogy mit akarunk itt, senki nem szól egy szót sem, mikor már 10 perce fotózom ugyanazokat a figurákat és mikor fél óra után távoztunk, illedelmesen köszönnek.

A délután és este további részét sétálgatással töltöttük, elvegyültünk a helyi forgatagban. Szombat este volt,  kellemes hőmérséklet, turisták és helyiek egyaránt a szabadban töltötték az idejüket. Ezért jó a nizzai éghajlat, sosincs igazán hideg vagy csak nagyon ritkán, így az emberek szabadidejük nagy részét szabadtéren töltik, még januárban is ki lehet ülni meginni egy pohár jó, francia bort. Talán innen ered, hogy az itteni lakosság sokkal vidámabb, mosolygósabb, kedvesebb, mint a magyarok. Sajnos ez a helyzet. Azonkívül francia viszonylatban is meglepett ez a kedvesség. Mindenhol igyekeztem azt a pár francia szót használni, amit tudok, de hamar felismerték, hogy nem beszélem a nyelvet. Ekkor automatikusan átváltottak angolra, még a bolti eladó is beszélte! Hát ez meglepett, még annak ellenére is, hogy Nizza turistaparadicsom. Párizs is az, ott mégis udvariatlanok az emberek, egyáltalán nem kedvesek és meg sem próbálnak  angolul segíteni. Habár szállásadónk panaszkodott, hogy nem jön ki a franciákkal, akik viselkedése szerinte „rude”. Nos, gondolom, hogy aki már itt is él, nem csak idelátogat, más kategóriába esik. Mi nagyon pozitív csalódást és sok jó tapasztalatot szereztünk Franciaország déli részén.

 

1_nap_5_but.jpg

1_nap_3_but.jpg

 


Monaco és Monte-Carlo

monaco_12_but.jpg

Még indulás előtt, Magyarországon utánakerestem minden információnak, ami csak az interneten hozzáférhető, többek között tagja vagyok több facebook csoportnak is, ahol sokan osztják meg gyakorlati tapasztalataikat. A 20 kilométerre fekvő Monacoba a legegyszerűbben és legolcsóbban a helyközi  100-as busszal lehet eljutni, közel 40 perc alatt. Nemcsak Nizzában, hanem a közelében fekvő települések között is a Lignes d'Azur, a Provence-Alpes-Côte d’Azur francia régió busztársasága indít járatokat, méghozzá helyi tarifán. Egy jegy egységesen 1,5 euró, tehát oda-vissza fejenként 3 euró. A sofőrtől lehet megvenni a jegyet. Viszonyításképpen, a helyi vasúton utazva (TER) ugyan ezt a távolságot 3,9 euróba kerül megtenni fejenként, egy irányba. A befizetős utakat nem is merem emlegetni, ezek alsó hangon 20-30 euróba kerülnek. Nyilván fantasztikus guide személyzetet biztosítanak, aki ezért az árért terelgeti az embereket, mint valami nyájat, megmondja, hogy mit és mennyi ideig nézzél meg, illetve mikor indulj és érkezz vissza (voltam már ilyenen, soha többet!).

A 100-as busz egyébként 20-30 percenként jár, szóval ha nem is lövünk be magunknak egy konkrét időpontot, akkor sem kell sokat várnunk és addig is kényelmesen el lehet nézelődni a kikötőben. A busz a kikötővel szembeni templom elől indul (Le Port megálló/végállomás) és kicsit becsapós, mert a busz orra nem Monaco felé néz, hanem a másik irányba. Nem kell azonban megijedni, később megfordul és végig a parti úton halad, így lehet bámészkodni és ámuldozni a csodásan kék tenger és a sziklás tengerpart szépségét.

 Monaco nem egyenlő Monte-Carloval és Monte-Carlo nem önálló ország. Monaco egy úgynevezett városállam, a világ 2. legkisebb országa, melynek részét képezi Monte-Carlo. Genovai kolóniaként alapították, majd a Grimaldi-ház uralmába kerülgrace_kelly.jpgt (a XVI. század Genovai Köztársaság urai), később hosszú ideig francia kézen volt. 1861-ben ismerték el Monaco Franciaországtól való függetlenségét, viszont ezzel elveszítette korábbi területének jó részét, mely Nizzát és környékét is magában foglalta. Fellendülése az adók rendkívül alacsonyra törtnő szállításával kezdődött, majd mikor megépült az első kaszinó, jött a habzsi-dőzsi.

Monaco államformája hercegség, a ma uralkodó II. Albert herceg Grace Kelly Oscar-díjas amerikai filmszínésznő fia, aki 29 éves korában köttetett házasságától kezdve egészen 52 éves korában bekövetkezett haláláig élt Monacoban (ekkor már – a megkeresések ellenére – nem vállalt további szerepet). Nem lehet nem észrevenni, hogy Monaco mennyire büszke arra, hogy az egykori filmcsillag III. Rainer herceget választotta házastársul, szinte érezni jelenlétét: számos tábla, fénykép és szöveg tájékoztatja  a látogatót erről, színházat is neveztek el róla.

 Most pedig jöjjenek a „nevezetességek”, de legalábbis azok a szépséget, amiket felkeresésre javaslok!

Alább látható Monaco részletes és áttekintő térképe.

monaco_map_1.jpg

Monaco áttekintő térképe.
Palais du Prince
  = hercegi palota. 

monaco_large-detailed-map-of_but.jpg

Monaco részletes térképe. Eredi méretben elérhető ide kattintva

Monaco számomra azért tetszett leginkább, mert nagyon gazdag növényzete van, az utak mentén mindenhol (pálma)fák, ápolt virágoskertek virítanak és számos különleges növénykerttel rendelkezik. A tisztaság, az ápoltság és az igényesség jellemző az egész városra, a kertek nagy műgonddal és igényesen lettek kialakítva és látszik rajtuk, hogy folyamatosan ápolják, gondozzák a növényeket.

A Kis Afrika Kert (Jardins de la Petite Afrique – ez pont a Casino fölött található), vagy a Japán Kert (Jardin Japonais de Monaco), amit mi felkerestünk. Mindkettő ápolt, ízléses, aki szereti a botanikus kerteket és érdeklik a növények, az mindenképpen szánjon időt egy sétára ezekben a csodaszép kertekben. Nevéhez híven az Afrika Kert a
kontinens érdekes vagy jellegzetes növényfajait mutatja meg a látogatóknak, kis táblácskák is szolgálnak magyarázatokkal. Híres még az Egzotikus Kert  (Jardín Exotique de Monaco), bár ide sajnos már nem volt időnk eljutni. Mi legnagyobbrészt sétálgattunk és közben felfedeztük a „várost”. Nagyon nagy szerencsénk volt az idővel, szikrázóan kék volt az ég és sütött a nap. 18-20 fokosnak lehetett érezni a levegőt, egy szál rövid ujjú pólóban is szinte melegem volt. Ez is volt az oka annak, hogy a híres Óceánográfiai Múzeumot sem kerestük fel, pedig nem sajnáltam volna rá a 11 eurós belépőt. Legalább már van indokom, hogy miért térjek vissza ide :) . 

 A mászkálást érdemes a kikötő környékén kezdeni, erre ugyanis felfelé visz az út. Itt elég nagy a forgalom, viszont a járda mellett fantasztikus kis teraszok és kilátóhelyek vannak kialakítva, néhol padok is vannak. Az egyik ilyen helyen legalább egy órát töltöttünk el sütkérezéssel és a tenger megunhatatlan látványának csodálásával. Ezután következett az Afrika Kert, majd A Casino. Illetve itt tulajdonképpen több kaszinó is található egymás mellett, előttük csinos kávézóban napfényben fürdőzve élvezhetjük a kávét (vagyis azok, akik erre nem sajnálnak költeni). Megcsodáltuk, lefotóztuk: ami meglepett, hogy Monte-Carlo híres kaszinójának épülete bizony régi stílusú és azt kell, hogy mondjam, nagyon szép, inkább mondanám egy mini kastélynak vagy múzeumnak, mint kaszinónak. A kaszinó mögötti parkolóban éppen belebotlottunk egy afféle oldtimer kiállításba vagy ehhez hasonlóba. Legalábbis nagyon így nézett ki, a tulajdonosok büszkén álltak autócsodáik mellett, sok turista nézelődött és fényképezte a ritkaságokat. Habár szerény személyemet nem különösebben vonzzák vagy érdeklik az autók, azért Marty McFly és Doki autójának (DeLorean) hű másolata  a Vissza a jövőbe című filmből engem is fellelkesített.

Még egy érdekesség Monacoról: mivel a városállam a hegyoldalba épült, nagyok a szintkülönbségek, sok a kanyargós és meredek utca (az áttekintő térképen sötétzölddel vannak jelölve a magasabb részek). Ezt gyalog leküzdeni bizony néha fárasztó és időigényes, ezért úgynevezett közösségi (ingyenes) liftek üzemelnek, megbújva a szállodák árnyékos aljában. Mi is kipróbáltuk, legalább 15 percet takarítottunk meg vele (korábban gyalog mentünk fel ugyan addig a pontig, ahova most lifttel).

 Étkezés: fel sem merült, hogy zsebbarát utunk során étteremben ennénk, mindig a helyi élelmiszerboltban vásároltunk magunknak. Monacoban is ráleltünk a „francia Tescóra”  (Carrefour). Egyébként az ilyen boltok megtalálásában a MAPS.ME alkalmazás segített, ugyanis nem sima térképes és navigáviós applikáció, hanem üzleteket, bankot, parkolót, kórházat stb. is lehet rajta keresni a világon mindenhol, ahova csak tölthető le rá térkép. Eddig számomra nagyon hasznos volt, az esetek 95%-ában valós adatokat közölt, úgyhogy nagyon sokat profitáltunk ebből az ingyenesen letölthető alkalmazásból.

Naplementekor, uzsonnánk elfogyasztása után lesétáltunk Monte-Carlo strandjára, ahol éppen gyerekek bátorították egymást a hideg vízbe ugráshoz. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a tengerpart nagyon kiábrándító volt... durva homokos, igénytelen infrastruktúrával, elképesztően csúf beton mólóval és napozó résszel... hááát, nem ezt vártam a világ egyik leggazdagabb államában..  úgy látszik, hogy hiába fizet az ember csilliárdokat egy, a hegyoldalba épült hotelben, tengerre néző szobáért, szép tengerpartot venni nem lehet...  azt kell, hogy mondjam, akinek nem a szoba szépsége a fontos nyaraláskor, az inkább Horvátországot válassza...(most ugye inkább telelésről van szó). Valahogy mindig oda lyukadok ki, bárhol járok a Földközi-tenger partja mentén, bármilyen szép várost látogatok meg (Nizza, Monaco, Cannes, Barcelona, Budva, Porto), hogy egyik tengerpartja sem veheti fel a versenyt a horvátéval.. szerencsések vagyunk, mi magyarok, hogy Európa legszebb tengerpartja és legtisztább tengere tőlünk alig 5-600 kilométerre fekszik. Annak ellenére, hogy milyen csodásan szép a Côte d’Azur, a városok, a francia kultúra, aki csak fürdőzni és nyaralni akar, sokkal jobban jár, ha az Adriára megy.

kiábrándító strand 

A nap végén, sötétedéskor elindultunk megmászni azt a kis dombot, ahol a hercegi palota található. Állítólag itt van délben az őrségváltás, de mi erről már lemaradtunk (és nem is érdekelt minket különösebben). Lankás lépcsősor vezet fel a palotában, kényelmesen, különösebb fáradtság nélkül 10 perc alatt fel lehet érni. Ahol a lépcsők véget érnek, ott magasodik  Francesco Grimaldi szobra, akinek Monaco az alapítását köszönheti. Érdemes sötétedés után megtekinteni a Monacoi herceg palotáját, ugyanis ilyenkor csodás fényárban úszik az egész épület és az előtte lévő kis térről remek fotókat lehet készíteni. Nekünk nagyon nagy szerencsénk volt, ugyanis éppen a szemünk előtt kapcsolták fel Monaco fényeit.  Ahogy kinéztünk a városra a domb tetejéről, lassanként égők sora kezdte sárga fényét sugározni, a hotelek erdeje, a kikötő, az utcák ebben a meleg színben játszottak és kerültek kontrasztba a sötétlő, már-már fekete tengerrel. Akárcsak a magyarországi budai várban, itt is köves, régi építésű lakóházakból áll a „vár”, talán csak az utcák keskenyebbek, mint  nálunk, illetve az egész területe sokkal kisebb. Egy út vezet körbe a fal mentén, gyakorlatilag az egész kis városállam belátható innen, nagyon kellemes volt a tavaszinak is beillő időben körbesétálni. Nagyon szép maga a vár és  a panoráma is, érdemes itt időt eltölteni. Az is szerencse, hogy a Nizzába közlekedő 100-as busznak éppen a várba felvezető lépcsősorral szemben van megállója, így körülbelül 10-15 perccel a busz indulása előtt indultunk el.

monaco_154_but.jpg

A hercegi palota napnyugta után

monaco_159_but.jpg

Monaco másik kikötőjének (Port de Fontvieille) látképe a hercegi palotából

A bejegyzés trackback címe:

https://vadocutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr9712338145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.