Vadóc szemével a Világ

Bosznia-Hercegovina - a Balkán paradicsoma

2017. szeptember 19. - Dora Dora

dscn2324.JPG

A hegycsúcsokkal övezett Neretva-folyó és völgye; a tájat mindenfelé üde, zöld növényzet borítja

Ha egy átlagembert megkérdezünk, hogy mi jut eszébe Bosznia-Hercegovináról, nagy valószínűséggel a második világháború óta, Szarajevóban kirobbant legvéresebb európai katonai konfliktusra asszociálna. Ennek már sok éve vége van, az ország teljesen nyugodt és biztonságos (azért jelzetlen túrautakon ne nagyon menjünk, mert bizony nem kevés taposóakna maradt meg a háborúból). Bosznia itt van szinte a szomszédban, csupán Horvátországot kell átszelni és már meg is érkeztünk. Az utak minősége teljesen rendben van, habár elég keskenyek és kanyargósak, ezért előfordulhat, hogy hosszú kilométereken át követhetünk egy kombájnt, traktort vagy épp kamiont. Azonban megéri, mert Bosznia-Hercegovina sok természeti szépséget és történelmi látnivalót kínál az érdeklődőknek. Már kezdi felfedezni az idegenforgalom, de még jórészt kelet-európaik és közel-keletiek érkeznek ide, a nyugati turistahad eddig elkerülte az országot. 

Bosznia-Hercegovina Montenegró, Koszovó, Szerbia, Macedónia, Szlovénia és Horvátország mellett jugoszláv tagország volt, fővárosa Szarajevó.  Közel száz éve itt lőtték le Ferenc Ferdinándot, aminek a következménye az első világháború kitörése volt.  Az ország  (~53 ezer km2) valamivel nagyobb, mint Magyarország területének (~93 ezer km2) fele, ahol viszont a magyar lakossághoz viszonyítva kisebb a népesség száma. Ma körülbelül 3,8 millióan élnek Boszniában, de csupán a lakosság fele bosnyák, 30%-os aránnyal a szerbek, illetve 15%-kal a horvátok alkotják a főbb kisebbségeket (lásd: térkép). Minden tizedik lakos a fővárosban él. 

Az ország nagy részét hegyek, s a közöttük elterülő völgyek alkotják, illetve egy rövid (20 km-es) tengerparttal is rendelkezik (a térképen: a Neretva-folyó adriai torkolatától délkeletre lévő kis kiugró terület). Az alábbi térképen is jól látszik, hogy az országban a hegységi táj domináns (zöld részek), csak a Száva és mellékfolyói uralta északi terület fekszik alacsonyabban. Az ország déli része karsztos terület, mely barlangokban, víznyelőkben, gödrökben gazdag. 

bosznia_wordatlas.gif

Bosznia-Hercegovina főbb városai és domborzata (forrás: wordatlas.com)

bosznia-hercegovina_etnika_jelmagy.jpg

Bosznia-Hercegovina etnikai térképe. Szembetűnő az ország heterogenitása, nemcsak a régiókban/megyékben, de  a városokon belül is. A vallási és nemzeti különbözőség vezetett a véres etnikai tisztogatásokhoz és a boszniai háborúhoz (forrás: Sebők János)

Egy kis gazdaság

A CIA - The Word Factbook adatai szerint a vásárlóerő paritáson mért nemzeti jövedelem (PPP GDP)* alapján a vizsgált 229 országból Bosznia a 113. volt 2016-ban (Magyarország a 60. helyet foglalta el a listán), megelőzve például a szintén Jugoszláviából kivált Macedóniát, az európai unióba belépett Ciprust, az öreg kontinens peremén fekvő Moldáviát, illetve a spanyol-francai határ közé ékelődött Andorra miniállamot. Tulajdonképpen minden más európai ország megelőzi a bosnyák államot, ami így majdnem sereghajtó. Az ország más gazdasági mutatói sem valami fényesek, az 1 főre eső jövedelem tekintetében 137. helyezett, a munkanélküliségi ráta 28% (legalábbis hivatalosan, mivel sokan dolgoznak a fekete gazdaságban), 2011-es adatok szerint  a lakosság 17%-a él a szegénységi küszöb alatt.

Az ország hivatalos fizetőeszköze a bosnyák konvertibilis márka (KM), melyet 1998-ban vezettek be. 1 KM 200 forintnak fele meg.

*nemzeti jövedelem vásárlóerő paritáson mért értéke: egy országban a pénz értékének vizsgálatára szolgáló mutató más államok valutájához képest, mely jelen esetben az amerikai dollár. A nemzeti jövedelem vásárlóerő paritáson mért árfolyama a termékek és szolgáltatások értékének az összege egy adott országban.

Első benyomások

Bosznia nem szomszédunk, de ahogy átlépjük a magyar-horvát határt 3-4 óra múlva már a bosnyák utakon roboghatunk. Nagyon meglepett, hogy amint bosnyák területre léptünk, szinte azonnal mecsetek tűntek fel mindenfelé, amerre csak néztünk. És időnként keresztény templomok. Nos, kiderült, hogy én is rém keveset tudtam erről az országról, mely szinte a szomszédban található. Bosznia mind vallási, mind etnikai szempontból igen heterogén összetételű. Az itt élő bosnyákok nagyrészt muszlimok, a szerbek ortodox hitűek, illetve a horvátok vallása római katolikus. A vallási és etnikai megosztottság azonban nem a legszokatlanabb dolog volt, amivel Bosznia északi részén és a fővárosban találkoztunk. Hanem a békés egymás mellett élés, ami az itteni népek történelméből kiindulva igencsak meglepő. Anno a Balkánt „forrongó félszigetként” emlegették, mivel az etnikai, vallási különbségek véres etnikai tisztogatásokba torkollottak, rengeteg embert mészároltak le tekintet nélkül arra, hogy férfi, nő vagy gyerek. Az utolsó, ámde legvéresebb háború az ország függetlenné válásának évében kezdődött 1992-ben, melynek oka a szerbek és bosnyákok közötti feszültség volt. A szerbek önálló államot szerettek volna, amit Bosznia nem ismert el, ennek eredménye a 3 éven át tartó, a térség legvéresebb háborúja lett. 1995-ben a daytoni egyezménnyel értek véget a harcok, melyek nyomait a főváros– mint ahogy láttuk is – ma is magán viseli. És ez alatt nemcsak a golyók okozta sebekre kell gondolni a házfalakon. A lakosság sem felejtette el mi történt itt alig több, mint 20 éve, erre nem egy, a város különböző részein látott grafitik, feliratok is utalnak.
img_20160903_203538.jpg

img_20160903_162749.jpg

Vérontás emlékei Szarajevóban. A véres etnikai tisztogatások a függetlenné válás évében kezdődtek és 3 évig tartottak. Boszniában ma is jelentős a szerb kisebbség

Szarajevó

Ma Bosznia-Hercegovina békés ország. Röpke pár órás autókázás után (a papírtérképet botor módon a széktámla mögött hagyva és csupán a GPS-re hagyatkozva, így a 2 db autópályából az egyiket sikeresen elkerülve) megérkeztünk Szarajevóba. A város viszonylag magasan, egy hegyek közötti medencében terül el. Még jobban meglepett, hogy egészen otthonosan éreztem magam. Hamar rájöttem, hogy ennek oka, hogy Szarajevó nagyon hasonlít a magyar főváros budai oldalára. Furcsa érzés. Aztán ott van az építkezési stílus: az egykori Osztrák-Magyar Monarchia nyomait fedezhetjük fel, mely mellett szépen elférnek modern kori mecsetek is (ha klasszikus, régi mecsetet szeretnénk látni érdemes ellátogatni Isztambulba).

img_20160903_180253.jpg← Akár a magyar főváros budai oldala is lehetne

Habár csupán egy estét – azaz néhány órát – töltöttem el az egykor Jugoszlávia részét képező ország fővárosában, a főbb nyugat-keleti (vagy inkább délkeleti) különbségek és hasonlóságok szembeszökőek voltak. A kettő együtt pedig egy nagyon különös kettős érzést váltott ki bennem: egyrészt otthonosan éreztem magam, békét és nyugalmat tapasztaltam, másrészt nagyon idegen volt az itteni légkör. Ered ez a város látképének, a monarchia építkezési stílusának a kevert etnikai és vallási különbözőséggel való ütközéséből. Keresztény templom, mecset, sőt, zsinagóga is jól megfér egymás szomszédságában, rövid szoknyás, hosszú szőke hajú és kendőzött, lefátyolozott nők ugyan azon a téren tolják a babakocsit, sétálnak férjükkel. A pláza parfümériájában különböző típusú kendőbe öltözött nők próbálgatják a piros rúzst, a szemhéjfestéket, a parfümöket. Fekete leplekbe burkolózott nők járkálnak drága, színes bőrtáskákkal, oldalukon divatos, európai öltözetű férjeikkel és gyermekeikkel. Ugyanitt rövid ruhás tinédzser lányok érkeznek randevúra. Az okostelefon mindenki kezében természetes, vallás ide vagy oda, fiatalok, idősebbek bátran szelfiznek. Turistákat is látni, habár nem állítanám, hogy nagy tömegben jönnek, legalábbis Budapesthez képest. Fehér és színes bőrűek vegyesen.

↓ Ismerős épületek - Budapesten is járhatnánk img_20160903_165759.jpg

Szarajevó történelmi belvárosa igen kicsi, csupán néhány utcából áll, így igen rövid idő alatt felfedezhetjük. Ezen a területen kívüli város a modern Szarajevó, ami magán viseli az egykori szocialista éra nyomait, leginkább a mindenütt előforduló panelházak formájában.

Az óvárosba lépve egy másik világban érezzük magunkat – olyan, mintha bármely iszlám városba lépnénk be. Aki járt már Ciprus fővárosának, Nicosának (törökül Lefkoşa) észak-ciprusi felén az pontosan érti, mire gondolok. Az érzés, ami végigáradt bennem, határozottan pozitív. Talán azért, mert mindig is nagyon vonzott az iszlám kultúra – nem a vallás, ami egyébként sem egyenlő a terrorizmussal. Ami iránt szenvedélyesen rajongok az az építészet, a zene, a tánc, a gasztronómia, a csodás kelmék és ruhák, ékszerek, edények, szőnyegek. Kövezett utcák, mecsetek, rengeteg árus, büfék, éttermek, kávézók és teázók. Török stílusú vendéglátóhelyek, perzsa/arab motívumokkal díszített puha párnák és szőnyegek, pici asztalok, shisák (vízipipa). Ezeket a helyeket a külföldi vendégek mellett a helyi – főként muszlim – fiatalok is előszeretettel látogatják. Férfiak és nők osztoznak az asztalon, együtt fogyasztják italaikat, folytatják diskurzusukat. Mint minden normális, európai fiatal, nevetnek, beszélgetnek.  Az itteni muszlim nőkről megosztanék egy érdekességet: a háború előtt a bosnyák nők nem hordtak fejkendőt, semmilyen formában. A háború után kezdték el tömegesen viselni, ami állítólag (legalábbis a montenegrói vendéglátónk szerint) azért változott meg, mert a muszlim „egyház” pénzzel dotálja azokat a hölgyeket, akik hordják a vallásos ruhadarabot, gyakorlatilag “fizetést” kapnak érte. 

Mint minden városban, ahol iszlám vallású emberek élnek, itt, Szarajevóban is megtaláljuk azt a tipikus bazárt, amit bármely közel-keleti országban várunk. Habár az itteni üzletsor és kapható portékák változatossága és száma messze elmarad attól, amit például Isztambulban láttam, azért a hangulat nagyon hasonló. Eltekintve a tömegtől, amely Törökország európai kapuját jellemzi és ami innen hiányzik, a keleti hangulat belengi az óváros kövezett utcáit, egészen törökországi érzés itt sétálni. 1-2 órás kellemes séta keretében bejárható a történelmi belváros, helyi nevén Bascarsija, ami vásárolgatással, fotózással, egy ízletes estebéd elfogyasztásával, teázással, kávézással további 1-2-3 órával megnyújtható. Ajánlom az egyszerűbb büféket, nekem a pljeskavica nagyon ízlett, olcsón adták, frissen sütött pitával, a legfinomabb grillhúsból. Aki a legfinomabb ételeket szeretné enni, egy félreeső utcába menjen be és válassza a legegyszerűbb büfét szemben a modern, elegáns éttermekkel/bárokkal szemben. Eddig még kivétel nélkül jobbat ettem az ilyen helyeken, ráadásul a pénztárcánkat is kíméli, sőt, sokszor még a kiszolgálás is sokkal jobb! Az elmúlt 1,5 évben sokat jártam a Balkánon és a csevapcsicsi, a plejskavica nagy kedvencem lett és eddig még mindig sokkal ízletesebbet adtak a helyiek által látogatott vagy fapadosabb büfékben.

Városnézés

Az alábbiakban felsorolt látnivalókat internetes útleírásokban, illetve útikönyvekben találtam. Felsorolva elég soknak tűnik, de mivel egyikre sem érdemes túl hosszú időt szánni, ezért elég gyorsan végig lehet futni rajtuk.

Az örök láng
Ez állítólag csupán a délszláv háború idején aludt ki, majd mikor véget ért, újra meggyújtották, ezért ez a szabadság és a túlélés jelképe is. A láng mögötti eszmei tartalom valóban érdekes és becsülendő, de maga a láng fizikai valójában nem különösebben érdekes. Az óváros “kapujában” található, egy ház falába ívelő nyílásban lobog, és még szépnek is mondható, de ha még manuális beállítási lehetőségekkel rendelkező fényképezőgéppel több fotót is készítünk, akkor sem fogunk itt 5 percnél több időt eltölteni.

Gazi Husrev-beg mecset
Mecset számomra jöhet minden mennyiségben! Habár Boszniára inkább az új építésű mecsetek jellemzőek, ami szépségben messze elmaradnak a több száz, több ezer éves épületektől, ezek is érdemesek arra, hogy megcsodáljuk őket.

 Szerb ortodox katedrális
Valóban szép, legalábbis kívülről. Mikor mi ide érkeztünk, már késő volt, be is sötétedett, zárva találtuk. Ami szerintem különösen szép volt, az a kapu, ami vasból volt és gazdagon díszítették. Érdemes megnézni ezt a katedrálist, de itt sem fogunk pár percnél többet eltölteni

Hidak
A Szarajevót átszelő Miljacka-folyó felett – amúgy a Dunához szokott budapesti szemének legnagyobb jóindulattal is csak folyócska, de inkább patak – indokolatlanul sok híd ível át, bár azt be kell látni, hogy igencsak tetszetősek, különösen az esti kivilágításban. Sőt, van külön gyaloghíd is, ezt tudnám értékelni a magyar fővárosban is. Mindenki számára javaslom, hogy világosban és sötétedés után is tegyen egy sétát a folyócska mellett, a látványban nem fog csalódni.   

A “korzó” mellett számos hívogató vendéglátó hely fekszik, melyek – ha valaki elvan teán és nem ragaszkodik az alkoholhoz – kellemes pihenő helyül szolgálhatnak.

Gyermekekért, akiket a háborúban meggyilkoltak 
img_20160903_165906.jpgAz emlékmű egy szökőkútból, krómacél bevonatú hengerből és táblákból áll. Azokra a gyerekekre emlékszik, akiket a háború alatt meggyilkoltak. Nagyon durva belegondolni, hogy ezeket a gyereket szándékosan ölték meg. Habár maga az emlékmű kinézetileg nem olyan érdekes, azért elgondolkodtató az, aminek emléket állít.



Bascarsija 
Vagy Bazár, ez maga a városmag. Szűkebb értelemben a régi bazárt jelenti, mely az úti leírásunk szerint részben ma is betölti eredeti funkcióját. Ez hatalmas csalódásként ért, gyakorlatilag olyan volt, mint egy haza kínai boltsor, vagy a WestEnd aluljárója.. termékeiben és küllemben egyaránt. Csupán a helyszín volt eredeti, azaz maga az épület, de ennél míg egy budapesti, jobb hastáncruha kellék vagy török üzlet is autentikusabb...

Sebilj Brunnen kút 
Hát, ez egy szép kút.. érdemes megnézni, de most minden más korábban, ez sem fog órákat elvenni az életünkből.

Park Prinčeva étterem 
img_20160903_193852.jpg

Sötétedik Szarajevóban. A sok kicsi, fényerőben a többi fénypont közül kiugró, fehér pontok (pl. a képe bal szélén) a minaretek, azaz mecsetek tornyai – ezekből szól az imára hívó müezzin hangja

Ide eszünk ágában sem volt bemenni, az áraktól már láthatatlanban is megijedtünk (habár meg sem mertük nézni, mennyit fizetnénk itt 1 dl borért, de mivel körülbelül a budapesti Halász Bástyával megegyező panorámája van az étteremnek, az árak is ezt tükrözhetik). Mégis megéri ide fellépcsőzni, ugyanis az étterem mellett, az utcáról is remekül rálátni a városra. Azért döntöttem úgy, hogy ide fel kell jönni, mert így nem kellett kilátó helyet keresgélni, a térkép alapján könnyen idetaláltunk (és mellesleg ingyen volt). A belvárosból 20-30 percbe telik megközelíteni a Park Prinčevát. Nagyrészt meredek, kicsi utcákon, majd a Budai Várhoz hasonlóan kőlépcsőkön vezet az út. 5 percenként meg kellett állni csodálni a kilátást. Mivel éppen naplementekor indultunk neki, minden egyes “szinten” vagy “megállóhelyen” más és más kép tárult elénk, ahogy folyamatosan csökkent a fény és ahogy a város fényeit felkapcsolták, amik a sötétség erősödésével mind jobban látszottak. Ráadásul utunkat felfelé egy darabig a mindenhol visszhangzó müezzin hangja kísérte, szinte minden sarkon áll egy mecset. Azért is érdemes feljönni ide, mert maga az út is érdekes. A kis szűk utcákon turistákkal nem találkoztunk. Sok, igencsak csinos kertet láttunk, szép házakkal, díszkerttel, kovácsoltvas kapuval. Érdekes, hogy a meredekség miatt szinten minden ház udvarára be lehetett látni a gyakorlatilag fölötte futó utcákról. Azt is megfigyeltem, hogy nagyon sok a teraszos épület és a “bosnyák rózsadombon” igencsak kedvelik a mediterrán építkezési stílust.

Mostar

Szarajevó mellett Bosznia talán legismertebb városa, hiszen hídja közismert, a tengertől “csak egy ugrásra” fekszik, ezért feltételezésem szerint a Horvátországba (azon belül is Dubrovnikba) érkező turistákat szervezetten hozzák ide, hogy elkölthessék eurójukat, jenjüket, dollárjukat esetleg riáljukat. Igen, elég sokszínű a turistaözön, nem csak európaiakat, hanem távol-keletieket, sőt, közel-keletieket is láttunk bőven (és Szarajevóhóz hasonlatosan fekete ruhás-kendős hölgyek mindenfelé kattintgattak okostelefonjukkal). És azt kell, hogy mondjam, jól teszik, ugyanis Mostar valóban csodás kisváros!

Szarajevóból körülbelül 2 óra alatt értünk ide, az út nem mellesleg lélegzetelállítóan szép volt! Végig hegyek között vitt utunk, ami meglepően jó minőségű volt (itt talán nem kell stadionokra meg óriásplakátokra spórolni az utak alapanyagát). Ezen a vidéken futnak végig a Dinári-hegységnek a láncai, melyek Szlovéniában indulnak és egészen Albániáig elérnek. A hegyek közel 1000-2000 méteres magasságig törnek fel, az egyébkét jórészt fehér mészkő sziklákat sűrű, zöld növényzet fedi.

Mostar a Dinári-hegységbe mély völgyet vájó, türkizkék, s igen hideg vízű Neretva-folyó partján fekszik. A Neretva teljes utunkat végig kísérte az Adriáig, ahol egy részben természeti oltalom alatt álló deltában ömlik bele a sós vizű tengerbe. Mikor megérkeztünk Mostar óvárosába, rögtön intettek, hogy itt bizony parkolási díjat kel fizetni (5 euróba került egész napra). Egy tizenhárom éves forma fiú volt az, akinek feladata volt az autósokat parkoló helyükre irányítani (merthogy nem mi választottuk ki, hogy hol szeretnénk megállni). Igen mulatságos volt, ahogy a fiúcska egy kerékpáron haladt előttünk és folyamatosan integetett, hogy kövessük. Igen sajátos módszer, de hát működik.

Az időjárással nagy szerencsénk volt, nefelejcskék ég, napsütés, 30 fokos meleg. Mostar rászolgált hírnevére, ugyanis valóban nagyon szép, mindenképpen megér egy fél napos kitérőt: 1-2 óra alatt kellemesen körbe lehet sétálni a városkában, a hölgyek kedvükre válogathatnak a magukat kellető színes, csillogó használati tárgyak között a bazársoron (én is beszereztem egy türkiz színű pasmina sálat, 5 euróért szerintem nagyon megéri).

img_20160904_102351.jpg

Az autóút Szarajevóból Mostar felé a Neretva mentén vezet. A folyót végig hegyvonulatok övezik

img_20160904_121539.jpg

A mostari bazár. Igazi török hangulat, még ha csupán pár utcányi területen fekszik is.  Az üzletsorok végén remek helyi fogásokat kínáló vendéglátó helyeket találunk - ízletes frissen sültek, rendkívül jó áron

A bazáron végighaladva éppen a híres-neves hídhoz érzünk, bosnyák nevén Stari Most, azaz Öreg híd. A hidat a szerb-bosnyák háború alatt lerombolták, majd nemzetközi összefogással épült ujjá, 2004-re készült el, s a következő évben a világörökség részévé nyilvánították. A turisták örvendeztetésére a helyi fiatal srácok – úgy 16 év körüliek – időnként leugranak a hídról (a vízszinttől mért távolság 23-27 méter), bele a Neretva – igencsak hideg –vizébe. Mindezt nagyon látványosan teszik, legalább 15-20 percet ácsorognak a híd közepén, a korlát tetején, mielőtt a mélybe vetik magukat. És valóban figyelemreméltó 1-1 ilyen ugrás, érdemes megnézni!

Az Öreg hidat a Neretva-partról (azaz alulról), illetve a szemben lévő másik hídról lehet a legjobban megtekinteni. Mondanom sem kell, hogy a “legjobb kilátó helyért” is pénzt szednek, természetesen eszünk ágában sem volt ezért fizetni. Aki keresgél kicsit, talál magának remek kilátó helyet ingyen is (ahogy mi is tettünk, a szemközti hídról). Magára a hídra igencsak nehézkes a feljutás, annyi turista néz le róla, vagy fényképezkedik. A hídon átkelve folytatódik a bazár, vendéglátóhelyek kínálják a helyi fogásokat, helyi italokat. A híd megcsodálása után érdemes tenni egy kört a városban, már csak azért is, mert így kiérünk a turisták özönéből – érdekes, vagy inkább egyáltalán nem meglepő módon az érdeklődök többsége nem igazán távolodik el az Öreg hídtól, így 5 perc séta után olyan helyi utcák kövein járhatunk, ahol a turisták csak lézengenek. 10-15 percet sétáltunk úgy, hogy senkivel sem találkoztunk és ehhez csupán 100-200 méterre távolságban voltunk a hídtól. Körbejártuk az óvárost, bekukkantottunk a kicsi, szűk utcácskákba, kertekbe. Nagyon szép az óváros, igazi történelmi hangulatot árasztanak a fehér színű kövezett utak, házfalak. Sétánk végén mi is leereszkedünk a Neretva-partjára, ahol sokan fényképeztek, nézték a hídról magukat alávető fiatalokat, belegázoltak a vízbe.

A sok séta végén pedig mindenkinek javaslom, hogy egyen-igyon valamilyen helyi ételt-italt. A bazársor végén egymást érik az éttermek, kávézók, fagylaltozók. Csakis tradicionális ételt szabad itt enni, ami rendkívül kedvező áron van és nagyon finom! A keleti hangulat biztosított, mindenhol méz-szín fa asztalok és székek, sokszínű és puha szőnyegek, ülőpárnák. Mi pljaskavicát ettünk ajvárral, pitával, zöldségekkel. A nyaralás legfinomabb ebédjét költöttük itt el.

Kravica-vízesés

A csodaszép vízesés Bosznia-Hercegovina egyik kiemelt látványossága, mely a Trebižat-folyón található, körülbelül 1-1,5 óra autóútra Mostartól. A sok hegyi szerpentin miatt tart ennyi ideig megtenni a 40 km-nél nem sokkal nagyobb távolságot.

A folyó vize elég hideg, színe a zöld-türkizkék árnyalataiban látszik, tulajdonképpen egy mini Plitvice. A vízesés oltalom alatt áll, a természetvédelmi területre belépőt kell fizetni - ennek költsége azonban minimális, ha jól emlékszem 2 eurót fizettünk + 1-2 euró parkolása díj. 200%-osan megéri! Körülbelül 10 perces séta vezet le a vízeséshez, néhol meredeken, csúszós kő- és falépcsőkön vezet az út. A folyón kis fahíd vezet át, öltözők, napozóágyak és büfé is található a parton. Sokan iszogatnak, ücsörögnek, nézik, hallgatják a vízesést. Csodaszép. A víz bár elég hideg, ráveszem magam, hogy belemenjek. A vízesés előtt a folyócska kiszélesedik, alig van sodrása, könnyedén tempózok a 25 méteres magasságból leömlő vízfüggöny felé. Hamar át is melegszem az úszástól. Kifejezetten élvezem. Ahogy közeledem, gondolataim elkalandoznak a természet eme remekművén. Bárcsak a világon minden ilyen szép és tiszta lenne! Ahogy elérek a vízesés aljához, ahol több szikla tornyosul, felmászom az egyikre. Sok más fiatal is ugyanezt teszi, főleg fiúk. Büszke vagyok magamra, mert rajtam kívül csupán 2-3 lányt látok. A sziklák közül némelyik 4-5 méter magas, ezeket is megmászom. Leugrani azonban már nincs merszem, inkább lemászom. Megállok a vízesés alatt, felnézek, hajamra száll a vízpermet, egészen elázik. Innen látszik csak igazán a vízesés magassága. A fejem fölött egy legalább 2 méter hosszú növény lóg le, mely gyökereivel a sziklába kapaszkodik.  Hallgatom a víz robaját, ahogy szétporlik a sziklákon, érzem a vízpára illatát a levegőben, a bőrömön a víz selymességét és ízét a számban. Minden érzékemet eltölti a vízesés szépsége. Szinte transzba kerülök, gondolataimba mélyedek. Furcsa érzések rohannak meg. A természet hatalmassága és szépsége, ereje csodálattal tölt el. Az időérzékem is elveszett, nem tudom megmondani, hogy mennyi időt töltöttem el itt. Talán fél, talán 1 órát. De ez most nem számít. Néha az embernek szüksége van arra, hogy gondolataiba mélyedjen. Számomra a természet a tökéletes helyszín erre. Ahogy kiúszom a partra, úgy érzem, hogy ebbe a világba is visszatérek, megérkezem a jelenbe. Az emberek beszédének zümmögése behatol a fülembe. A látomásnak vége, irány az autó és irány Horvátország, majd Montenegro.

Nagyon pozitív érzésekkel hagyom el Boszniát, nagyon lenyűgözött, szeretnék ide visszatérni, még jobban felfedezni szépségeit.

 dscn2372.JPG

Kravica-vízesés. A víz hideg, de hamar megszokható és rendkívül tiszta, megéri elúszni a vízesés aljáig, ahol közvetlen közelről hallhatjuk a lezúduló víz robaját és érezhetjük a szálló vízpermetet a bőrünkön. Ha süt a nap, szivárvány ível a vízesés felett

Források

CIA - The Word Factbook - https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/bk.html

http://mult-kor.hu/20120406_husz_eve_kezdodott_a_boszniai_haboru

http://sebok1.adatbank.transindex.ro/legbelso.php?nev=KozEu

http://www.worldatlas.com/webimage/countrys/europe/ba.htm

https://www.britannica.com/place/Bosnia-and-Herzegovina

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vadocutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr5612776662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

iliri 2017.09.20. 10:29:01

Rögtön az első paragrafusban az szerepel hogy:

"Bosznia-Hercegovina Montenegró, Albánia, Koszovó, Szerbia, Macedónia, Szlovénia és Horvátország mellett jugoszláv tagország volt, fővárosa Szarajevó."

A legelső földrajzi és történelmi tanulmányokból lehet tudni hogy ez az állítás nem igaz, hamis, és főleg az olvasók eltévesztésére használ. Albánia sose volt jugoszláv tagország, vagyis annyiba lehetett volt Jugoszlávia része, amennyiben Magyarország szovjetuniós tagország volt.

Dora Dora 2017.09.20. 21:45:24

Kedves iliri!

Igazad van, javítottam a hibát. Semmi szándékosság nem volt benne, csupán egy tévedés volt.