Vadóc szemével a Világ

Járt utat a járatlanért... HAGYD EL! [világutazó fesztivál]

2018. november 20. - Dora Dora

 berecz-andi-nagyobb-kepek-2.jpg

Bevezetőnek hagy meséljek el egy történetet, ami tavaly szeptemberben történt meg velem és a barátommal, Milánóban. Első nap, szombaton kora délután érkeztünk meg Milánóba, végső célunk pedig Porto volt, ahova a gépünk másnap reggel indult tovább az olasz város másik repteréről. 

Annak rendje és módja szerint megérkeztünk a Bergamo reptérre, könnyen megtaláltuk a shuttle buszok indulási helyét és kb. 1 óra alatt meg is érkeztünk Milánóba. A pályaudvarnál állnak meg a reptérbuszok, ami eléggé lepukkant, így elsőre ezt látni a híres olasz divatvárosból nem valami felemelő, kábé mintha a Budapestre érkezők rögtön a nyugatiban csövelő hajléktalanokkal futnának össze. Mindegy, gondoltuk, keressük meg az Airbnb-n foglalt szállásunkat és nézzük meg a várost.

Viszonylag könnyen megtaláltuk az utcát, használtuk a helyi buszt (ami szintén eléggé csumpi volt) is, kb. fél óra alatt oda is értünk. Mikor már az utcában kolbászoltunk és nézegettem a naptáramba felírt címet, kezdtem rádöbbenni, hogy itt valami nem stimmel, ugyanis amit én házszámnak véltem, az bizony (mint később kiderült) csak a belső lépcsőház száma volt, ugyanis 4-es szám nem létezett abban az utcában, ahol keresgéltünk. Eléggé kétségbe estünk, ugyanis nem tudtuk, hogy most mi legyen.

Bár előbb érkeztünk fél órával, mint ahogy azt a szállásadóval megbeszéltük, eléggé beparáztunk, hogyan találjuk meg a szállást. Ráadásul a szállásadónk nem igazán tudott angolul, úgyhogy a telefonálás sem nagyon jöhetett szóba. Végül mégis megpróbálkoztunk felhívni őt, de nem vette fel. Bementünk hát az utca túloldalán lévő kis kávézóba, ahol vélhetően latin-amerikai urak töltötték az idejüket és közülükm sem beszélt angolul senki sem, mégis megpróbáltak segíteni, és mivel én kicsit tudok spanyolul, alapszinten elkommunikáltunk. Aztán bekopogtunk abba a házba, amiről ők úgy vélték, hogy azt keressük.

img_20170902_184629.jpg

Ez a kép csak illusztráció, nem itt aludtunk :)  minden esetre eléggé "Milánós"

Kiderült, hogy egy zárdába csöngettünk be, a nővérekkel pedig még annyi közös nyelv sem volt, mint a dél-amerikai fickókkal szemközt a kávézóban. Mégis, ők is mindent megtettek, hogy segítsenek nekünk, egyikük bement a sarkon lévő kis élelmiszer üzletbe és keresett valakit, aki tudott angolul. Egy fiatal srácot talált végül, akinek elmondtuk a bajunkat és ő felhívta nekünk a szállásadónkat a saját telefonjáról - egészen elképesztő volt ez számunkra, hogy itt egy idegen, aki neknünk segít! Mit egy, az egész utca! Hál istennek elérte szobaadónkat, s megbeszéltek mindent egymással olaszul és megtudtuk, hogy hamarosan megérkezik, írt Arbnb-n is, hogy késik, csak mi ezt nem láttuk. Újabb szerencse, hogy közben a barátom telóján működni kezdett a mobilnet így végül az üzenetek között megtaláltuk a pontos címet is - mert, mint kiderült, ez nem szerepelt a foglalásban, hanem a szállásadónk külön írta meg nekem 1 nappal ezelőtt, csak én már nem néztem rá az Airbnb fiókomra.

Minden jó, ha vége jó. Tanulság: mindig nézd meg az üzeneteid még közvetlen indulás előtt, de akár a reptéren is, ha tudod és legyen mobilneted, amit ne fogyassz le hülyeségekkel, mert "életet" menthet, ha van. És még egy, ami igazából a lényeg számomra:

Ha bajba kerülsz, ne félj segítséget kérni, még akkor is, ha nincs közös nyelv, mert bárhova is mész, az emberek jó szándékúak (főként azokkal, akik rászorulnak). 

Ezt a kis történetet pedig azért meséltem el, mert jól mutatja, hogy még egy igen kevés utazási tapasztalattal rendelkező életében is történnek megható események, amikből csak még több lesz Magyarország egyetlen független utazós fesztiválján, a Járatlan Utakon Fesztiválon. Ez lesz a 7., én szinte az összes korábbi rendezvényen is ott voltam, és olyan történeteket, előadásokat, emberi sorsokat hallottam, amit sosem hittem volna el, ha nem maguknak az utazóknak a szájából hangzottak volna el.

Olyan emberek mesélnek majd útjaikról, kalandjaikról, akik nem a szokványos módon utaznak/utaztak: hátizsákkal, lovon ülve, stoppal, kisgyerekkel, kerékpárral, kajakkal, kerekesszékben (igen, ilyen is van!) és még sorolhatnám.

Rengeteg ismert és ismeretlen, különböző korú és foglalkozású, ámde kalandvágyó és vérbeli utazó mesél majd lelkesen azokról az élményekről, amiket csak akkor élhetsz át, ha szakítasz a szokásos utazási formával, ha turistából utazóvá válasz.

Hogyan utazd be fillérekből Dél-Amerikát, hogyan indulj neki a nagyvilágnak munkanélküliként, milyen egészségügyi óvintézkedéseket tegyél meg, mit vigyél magaddal, hogyan tervezd meg az utadat és még 100 praktikus tanács, ha te is utazni vágysz, de félsz vagy nem tudod, hogyan is indulj el.

A feszivál ezen a hétvégén, 2019. november 24-25-én lesz megtartva a Fáklya Klubban (Csengery út 68., Oktogon). Mint mindig, most is Vándorboy, a legtöbbet utazott magyar szervezi. 

A programról röviden:

  • 45 vetítéses előadás (magyarul)
  • 6 angol nyelvű előadás
  • 46 kerekasztal beszélgetés és workshop
  • Tahitic tánc és dob előadás
  • 3D virtuális sisak és  Google Earth VR: járd be a világot virtuálisan 
  • Afrikai dobshow és utazási tanácsadás
  • Élő zene: Mr. Stickman

 

7. Járatlan Utakon Feszitvál: a trópusoktól egészen Grönlandig utazhatsz, akár digitális nomádként
Képek sorrendben:  hétköznapok Balin  (A sárga ruhás lány); sátorral Grönlandon (Csutka István); a digitális nomád élete (Ballai Brigitta);

Kedvcsinálónak álljon itt néhány idézet a fesztivál előadóitól:

Olyan lelki gyötrelemmel járt nekem a korlátok között élés, hogy egy nap elindultam autóstoppal Európában, ahol annyit tanultam magamról, hogy nem sokkal később már hajót stoppoltam, és keltem át az Atlanti-óceánon. 1 év alatt átstoppoltam Közép-Amerikát, bejártam Dél-Amerika egy részét, és Mexikóban horgonyoztam le.

- Bartics Fanni

Indonézia egy valódi időutazás nekem. Érdekes látni, ahogy távoli szigeteken apró falvakban még áram sincs, emellett Balin pedig a legnagyobb luxust kielégítő villákat bérelhet az ember. Világok, nyelvek, népcsoportok színes kavalkádja ez.

- A sárga ruhás lány

Ingyen fogunk enni all-inclusive szállodákban, ingyen fogunk utazni terep buggy-val, mit terep buggy-val, repülővel, hajóval, kismotorral és argentinnel, meglátogatunk egy foglaltházat, és akár tengerparti szállodákban is megszállunk, természetesen azt is ingyen. 

- Csanak Balázs

További programokat és infókat itt találsz: jaratlanutakon.hu

Nézzétek meg a kedvcsináló videót:

Képek forrása az utazók egnedélyével: http://www.jaratlanutakon.hu/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vadocutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr914382974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.