Vadóc Utazó

Vadóc Utazó

Trópusi gyümölcskavalkád a Füvészkertben

2017. február 21. - Dora Dora

 A Füvészkert egy olyan hely vagy fogalom, amit minden magyar ember ismer.  Gyerekként mindannyian együtt izgultunk Nemecsek Ernővel és együtt sirattuk, mikor meghalt. Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk című műve örökre beírta minden magyar ember emlékezetébe a ma is - habár kisebb területen, de nem kevesebb szépséggel - zöldellő növénykertet. A Botanikus Kert mai nevének elterjedése (Füvészkert) is a nagy hírű írónak köszönhető.

Manapság a Füvészkert nem csak botanikus kert, oktatási célzatú intézmény, hanem rekreációs funkciót is betölt, többek között különböző programokat is kínál látogatóinak, sőt, dísznövényeket is lehet itt vásárolni.

 A Füvészkert rövid története

ludovika_akademia_fuveszkert_terkepe_1884.jpg

A Kert alapítása az Eötvös Loránd Tudományegyetem elődje, a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásának létrejöttéhez kapcsolódik, ugyanis ebben az időben (1769) a természettudományok oktatása kizárólag az orvosképzés keretein belül folyt. A Füvészkert Magyarország első botanikus kertje lett, melyet az egyetem akkori vegytan- és botanika professzora, Wintler Jakab alapított meg. A kert a medikus- és vegyészképzés segítése mellett a hazai flóra kutatását célozta meg. Ekkor a Kert  a mai Déli pályaudvar és Krisztina tér közötti területen működött, majd a mai Kossuth L. u. és Reáltanoda u. közötti területre költözött. Az 1788-ban kiadott magcsere katalógus szerint a botanikus kert közel 1600 növényfajjal rendelkezik.

 Wintler halála után, 1807-ben Kitaibel Pál, a XVIII-XIX. század nagy magyar polihisztora veszi át a Kert vezetését - akinek nevét mellesleg az ELTE Természettudomány Karán előadó terem is viseli. Kitaibel a Kárpát-medencének közel 20 000 km2-t is meghaladó területét járta be, mely során számos növényfajt gyűjtött össze és 150 faj tudományos leírója lett. Munkája eredményeképpen a Kertben ma 280 színezett rézmetszetű tábla ismerteti a Magyar Flóra új és ritka fajait.

Kitaibel után Haberle Károly professzor veszi át a Kert irányítását, ő teszi Európa szerte ismertté az ekkor már 10 000 fajt számláló Füvészkertet, s elsőként szervez botanikai tanulmányi kirándulásokat.

A Botanikus Kert az 1800-as évek közepén vásárolja meg azt a Józsefvárosban fekvő, közel 10 hektáros területet, ahol ma is található. A Polláck Mihály tervezte park területén már ekkor is áll a földszintes vadászkastély, mely az egyetlen épület a Füvészkertben, mely nem növényházként működik. Ebben az időben épül fel az európai viszonylatban is jelentős méretű, ma is álló pálmaház. 1893-ban készül el az országban máig is egyetlen Victoria-ház, melynek nagy vízmedencéje a trópusi, különleges szépségű amazonaszi tündérrózsának vagy a Paraguayból származó rokonának ad otthont.

A századforduló előtt Budapest határai még jóval a kerten kívül találhatóak, a mai József körúton belül húzódtak. Budapest egyesítésével azonban a főváros “bekebelezi” a Kertet, majd az orvostudomány fejlődése miatt gyarapodó Egyetem helyigénye miatt 1911-re a Füvészkert területének ⅔-át elveszít, helyén ma a Semmelweis Egyetem klinikáinak épületei sorakoznak.

A két világháború közötti fellendülés időszakában új üvegházak épülnek a rovaremésztő növények, a páfrányok és a kaktuszok számára. Ekkor készül a Magyar Közép-hegység növényeit bemutató nagy sziklakert is. A II. világégés során azonban az üvegházak maradéktalanul megsemmisülnek. A Füvészkert rendbetétele az ‘50-es években veszi kezdetét, majd 1960-ban sikerül elérnie a Kert országos értékű természetvédelmi területté nyilvánítását. Két évtizeddel később modern üvegházak épülnek, illetve bemutatóház is kialakításra kerül.

2006-tól az új Felsőoktatási Törvény szerint a Botanikus Kert az Egyetem különleges oktatási egysége, mely egyaránt szolgálja az oktatás minden szintjét, a tudományos kutatást, a széleskörű ismeretterjesztést, természetvédelmi és környezetvédelmi nevelést, s a veszélyeztetett fajok megőrzésével, mesterséges szaporításával eredményesen járul hozzá a biológiai sokféleség megőrzéséhez.

 


Trópusi gyümölcsök kavalkádja

A Trópus a télben elnevezésű, egész hétvégén át tartó esemény az Európában jórészt ismeretlen vagy kevéssé ismert trópusi gyümölcsöket célozta bemutatni, s nem csak a szemnek, de a szájnak is. 

A belépő felnőttek számára 850 forint, ehhez kaptunk egy kóstoló jegyet is, mely 1 tál gyümölcs vagy 1 kispohár koktél megkóstolására jogosít. Plusz 200 forintért azonban újra lehetett bármiből venni. Véleményem szerint ez nem nagy összeg és megér annyit, hogy a Füvészkertet ezzel is támogassuk. Aki fényképezni is szeretne, annak 300 forintért fotó jegyet  kell váltania, bár különösebben nem ellenőriztek minket (mi azért megvettük a jegyet).

Kint elég didergős volt a levegő, de jólesően felmelegített minket a forró csokoládé, a Pálmaház és a vadászkastély termeinek melege. Utóbbi első emeletén volt berendezve a trópusi gyümölcsökből készített kiállítás, illetve itt voltak hallhatóak a témában tartott előadások is. A földszinten volt a kávé- és csokoládé fogyasztására kitelepült mini büfé, illetve egy kis stand, ahol különböző növények virágprorából készült mézeket vásárolhattunk, kóstolhattunk.

A forró csokoládé egy valóban csokoládéból – azaz nemcsak kakaóporból, hanem kakaóvajból is – készült italt jelentett, méghozzá kellően sűrű volt, minimális cukorral ízesítve. 500 forintot kértek egy pohár (3 dl) csokoládéért.

A vadászkastély első emeltén a két nap folyamán megtekinthető kiállítást rendeztek ismert és ismeretlen egzotikus, a trópusokon előforduló növényekből és gyümölcseikből rövid szöveges információkkal is kiegészítve. Az egyik legérdekesebbet – legalábbis számomra – a Buddha keze elnevezésű citrom jelentette. Ez a gyümölcs ténylegesen egy kézre emlékeztet.

 

 A Pálmaházban egy ötletes, pálmalevél-tetővel fedett kis trópusigyümölcs-kóstoló stand várt ránk. A Füvészkert dolgozói különböző trópusi gyümölcsökből állítottak össze kóstoló tálakat (ötletesen banán levélen találva). 3-4 féle „tál” közül lehetett választani, mindegyikre eltérő kombinációjú gyümölcsöket tettek. Meg lehetett még ízlelni a Füvészkert saját terméseiből, a dolgozóik által készített finomságokat: koktélokat (alkoholmentes), csilis avokédókrémet, levendulás és fahéjas füge lekvárt. Nagyon finom és különleges volt minden, amit megkóstolunk.

 A fenti programokon kívül lehetett még jelentkezni főzőworkshopra (sajnos már beteltek a helyek, mikor mi jelentkezni akartunk).

A kiállítás mellett előadásokat is meg lehetett hallgatni a hétvége folyamán. Mikor mi érkeztünk (vasárnap), Papp László, a Füvészkert botanikusa tartott bemutatót Honnan származnak a trópusi gyümölcsök? címmel. Könnyed, sok fényképpel illusztrált, mégis informatív előadást hallhattunk. Papp László az előadás után egyúttal szakvezetést is tartott a Kertben. Nagyon sok érdekességet tudhattunk meg tőle, többek között mesélt a Füvészkert költözéseiről, területének méret változásairól, illetve arról is, hogy milyen múltja van a területnek, ahol ma a Füvészkert fekszik. Mint elmondta, feltételezések szerint a Kastély valamikor Hunyadi Mátyás birtokában volt. Habár a címeres téglák a helyszínről nem kerültek elő, ezeket távolabb, egy másik épület pincéjében megtalálták. Feltételezések szerint ezek a téglák a Kastély épületéből származnak, ezekből épült fel egy másik épület. 

A gyümölcs- és koktél kóstolót a Pálmaházban, kellemes melegben tartották. Így nemcsak az üvegház csodás növényeit tekinthettük meg, hanem mindjárt ehettünk-ihattunk is. A szakvezetés egyébként itt is folytatódott, ami igen hasznos volt, megtudtuk többek között, hogy kávé és banán növény is található a Füvészkertben.

Zárszó

A Füvészkert egy kiváló hely a forgalmas fővárosban, ahol kicsit kikapcsolódhatunk, kiszakadhatunk a mindennapok rohanásából, megcsodálhatjuk a szépséges japán kertet, a kis tavat, a hazai flóravilágot bemutató Kertet, az egzotikus fákat, orchideákat, kaktuszokat vagy az élő kövületnek számító páfrányfenyőt (Gingko Biloba). Tavasszal, nyáron, vagy akár ősszel is érdemes ide kilátogatni, sétálgatni a kertben, hiszen minden évszak más és más színekkel lep meg minket, a természet más és más arcát mutatja. Nemcsak növények vásárlására nyílik itt lehetőség, hanem szakszerű nevelési tanácsokat is kaphatunk a Kert szakértőitől. Ezeken felül évente néhány alkalommal a Füvészkert programokat is szervez, ilyen volt a Trópus a télben, ami kiszakított  minket a „télből” egy kicsit, s valóban tartalmas és élvezetes szórakozást nyújtott számunkra. 

fuveszkert_sakura_zoli_2_2.jpgVictoria-ház - háttérben az amazonaszi tündérrózsa

C i p r u s

Avagy 0 méterről 1952 méterre és 25 fokból a hóesésbe 2 óra alatt

Idén márciusban – tehát jóval szezon előtt – lecsaptam a Wizz Air akciójára, mely Ciprus szigetére kínált olcsó repjegyeket. Még az utazás előtt többen is kérdezték, hogy nem lesznek-e ott migránsok? Nem veszélyes? Hát igen, a média ereje.. mondanom sem kell, hogy semmiféle bevándorló áradat nem várt minket a szigeten, sőt. Mind a helyi "görög" ciprusiak, mind a török ciprusiak nagyon kedvesek voltak.

Egyébként a Wizz Air újdonsült járatával utaztunk, ugyanis 2016-ban kezdtek el járni a magyar fapados légitársaság gépei Ciprusra, Larnaka repterére.

Ciprusi helyzetkép

Ciprus földrajzilag elég távol esik az európai kontinenstől, a Földközi-tengeren, Kis-Ázsiától (Törökország) délre fekszik, viszonylag közel a szír partokhoz. S bár természetföldrajzilag a Közel-Kelethez tartozik, geopolitikailag európai államnak vallja magát, s 2004 óta hivatalosan az Európai Unió tagja (kis hazánkkal együtt csatlakoztak). Az egykori oszmán, majd angol megszállás nyomai ma is láthatóak a szigeten (pl. katonai létesítményekkel is találkozhatunk, ezeket megközelíteni tilos, szögesdrót kerítés veszi őket körbe). Ciprus 1960-ban vált önálló, független országgá, ekkor szabadult fel a brit uralom alól. 

Ciprus a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete Szicília és Szardínia után, közel 9 200 négyzetkilométeres területén (melyből 3 ezer km2-t Észak-Ciprus foglal el) 1 millió 200 ezer ember osztozik  (2016-os adtok. Forrás: The Word Factbook, CIA). A szigetország legnagyobb városai Nicosia, Paphos, Limassol, és Larnaka. Érdekessége, hogy a településeknek több nevük is van, ha az ember az autópályán halad, illetve a térképet/GPS-t nézi, bizony más-más elnevezéseket lát. Limassol, teszem azt, a legtöbb közúti táblán Lemesos néven van kiírva, így aztán nem árt előre tájékozódni, hogy melyik név melyik települést jelöli. Aki pedig a török területre utazik, névanyagból készüljön fel, mert minden ember lakta helynek van török és görög neve is.

A sziget területének jelentős része hegység, a tengerparttól a sziget belseje felé haladva elég hamar – a  tengerszint feletti magasság emelkedésével – csökken a hőmérséklet. A Tróodosz-hegység és egyben Ciprus legmagasabb pontja az Ólimbosz vagy Olimposz, 1952 méter magas. Míg a parton 25-30 fok van, addig itt akár 10-15 fok is lehet. Mivel Ciprus nem nagy, kocsival 3, maximum 4 óra alatt átszelhető.

Ma Ciprus nem egységes ország, ugyanis az északi területek gyakorlatilag török megszállás alatt vannak, a fővárosa  – Nicosia – is ketté van osztva. Az északi rész – Lefkosa – már az úgynevezett Észak-Ciprus területére esik, melyet egyedül Törökország ismer el önálló államként (1983-ban deklarálta, mint Észak-Ciprusi Török Köztársaság). Ez persze a gazdasági fejlettségen is meglátszik, ugyanis Ciprus északi része látványosan le van maradva a déli területekhez képest. Érdekesség, hogy bár hivatalosan a török uralta részek nem tartoznak az Unióhoz, a török ciprusi lakosok is legálisan férhetnek hozzá a minden EU polgárát megillető jogokhoz (Forrás: The Word Factbook, CIA).

2014 februárjában tárgyalások kezdődtek a kettészakadt ország egyesítésére, ezt azonban az újabb észak-ciprusi török elnök megválasztásával októberben  felfüggesztették (Forrás: The Word Factbook). A legújabb hírek szerint (2016. november 7.) a szigetország nagyon közel áll hozzá, hogy északi és déli része ismét politikailag összefüggő területet alkosson, melyre mindkét fél lakossága áhítozik . A nemrégiben Svájcban tartott ENSZ közgyűlésen megjelenő Nicos Anastasiades görög és  Mustafa Akinci török elnök közötti tárgyalásokat sürgettek (http://www.euronews.com/2016/11/07/deal-to-reunite-cyprus-within-reach-un-chief-ban-says).

eszak-ciprus-terkep.jpg

 Ciprus politikai térképe

Forrás: "http://www.nationsonline.org/maps/cyprus_map.jpg"

Ciprus állam hivatalos statisztikája szerint 2014-ben a lakosság 10%-a török ciprusi, 90%-uk pedig a kormány által felügyelt terület lakója (tehát a demarkációs vonaltól délre eső, "görög" országrészen él). A rendelkezésre adatok szerint 2011-ben a lakosság 90%-a ortodox vallású, 3%-uk római katolikus és közel 2%-uk pedig muzulmán hitű. Ezek az adatok azonban csak a "déli" területeket reprezentálják. A legutóbbi, egész Ciprusra vonatkozó adatok szerint - melyek 1960-ból származnak - a teljes lakosság háromnegyede ortodox, illetve egyötöde muszlim vallású.

Forrás: http://www.mof.gov.cy/mof/cystat/statistics.nsf/populationcondition_21main_en/populationcondition_21main_en?OpenForm&sub=1&sel=1

Repülőjegy és szállás

Fejenként 22 ezer forintba került a repülőjegy (ez még márciusban is akciósnak számít), csomagdíj nélkül. A Wizz Airnek már egy ideje új csomagszabályzata van, ezért igencsak át kellett gondolnunk, hogy mit viszünk, mivel nem sok minden fér el az ingyenesen felvihető méretű poggyászba. A szállásunkat az Airbnb-n foglaltam, ami nagyon olcsó volt, 45 ezer ft (2 főre). Bár ez igencsak kedvező ár, még egyszer nem vennék ki ilyen szobát, ugyanis az ablak egy aknára nézett, gyakorlatilag sötét volt, viszont nagyon tiszta, felújított, városközponti fekvéssel, illetve a tengerpart is 5 perc gyalog. A tulaj nagyon kedves és készséges volt, autóval plusz díj felszámítása nélkül hozott és vitt minket a repülőtérre/repülőtérről, még egy üveg bort is kaptunk, mint üdvözlő ital.  

Larnaka belvárosa a repülőtértől 10-15 perc távolságra található autóbusszal és kocsival egyaránt. Érdemes autót bérelni, minimum 2 napra, de aki a teljes itt tartózkodása alatt szeretne 4 keréken közlekedni, legpraktiukussab, és kényelmesebb a reptéren bérelni. Egy érdekesség: Cipruson baloldali közlekedés van, azaz az autók jobb kormányosak. Erre érdemes lélekben felkészülni. 

 Első benyomások

Megérkezésünk első napján, illetve a  rákövetkező további 2 napon csodálatos idő volt, sütött a nap, délben a hőmérséklet elérte a 28 fokot! A tenger kéken csillogott, a horizonton összeért a nefelejcskék éggel, fantasztikus reggelit költöttünk el  egy part menti kávézó teraszán.  Aki  szereti a török kávét, annak a ciprusi változat is ízleni fog, ugyanis gyakorlatilag a kettő ugyan az: erős íz, sok zaccal az alján. Reggeli gyanánt egy helyi specialitást próbáltunk ki, már nem emlékszem a nevére, de valami édes túrókrém-szerűséggel töltött tészta volt. Az ára nem volt vészes,  a pincér néni nagyon kedves volt. Cipruson egyébként euró a hivatalos fizetőeszköz, az éttermi árak nagyjából másfélszerese  az itthoniakénak, az élelmiszerüzletben ennél talán kisebb a különbség - ahol egyébként remek kimért fehér - feta jellegű - sajtokat és olíva bogyót kapni (igen sokféle változatban). 

Ami minket nagyon meglepett, hogy ez az ország az autósok paradicsoma, szerintem senki nem fekszik le úgy aludni, hogy nem repesztett minimum napi  10 km-t. Nem túl kellemes este sétálva attól félni, hogy mikor ütnek el, ráadásul a zaj is elég nagy. Nagyon furcsállottam, hogy szinte egy kerékpárost sem láttam, holott az éghajlat enyhe, a parti menti városok teljesen síkak,  véleményem szerint ideális kerékpáros terep lehetnének.

Larnaka parti sétánya nagyon szép, viszont éppen olyan turistás, mint bárhol Európában: egyen hotelek, egyen bárok és éttermek, egyen boltok, még az emberek is egyenek.. erről a rövid szakaszról meg nem mondaná az ember, hogy a Föld melyik pontján fekszik.

 Gasztronómia

Fantasztikusan finom ételek lehet enni Cipruson, ha nem mozog az ember eleget, bizony könnyen feljön jó pár kiló. Nem lehet nem megenni mindent, amit rendelsz! Persze csak ha szereted a görög-török konyhát, ugyanis itt remek egyvelegét szolgálják fel egész korrekt áron, szinte bárhol. Sült és grill húsok, bárány, marha, zöldségek, saláták, feta sajtok..mindez remek fűszerezésben. Ami a helyi borokat illet, hát ez megint csak meglepő volt számomra: borzalmasak! Nem hittem volna, hogy egy mediterrán országban ilyen pocsék „bort” állítanak elő. Ezzel szemben a helyi tömény – a szőlőből készült Zivana – igazán remek, gyorsan lecsúszik 1-2, de még 3 feles is (talán a rakihoz, a törökök nem hivatalos, igen magas alkoholtartalmú nemzeti italához hasonlít az íze). Aki szeretne hazahozni ebből a remek nedűből, a repülőtéri duty free üzletben bátran beszerezheti, ahol még csak nem is drágább, mint a városi üzletekben (1 liter 17,5 euró körül mozog).

Egyébként abszolút pozitív, hogy az angollal mindenhol boldogulunk, valamilyen szinten mindenki beszéli. A hivatalos nyelv a görög (ciprusi gyakorlatilag nem létezik), s számomra újdonságot jelentett, hogy aki érti a cirill ábécét, az a görög betűket is tudja olvasni. A legtöbb felirat latin betűkkel íródott, viszont az utcatáblákon szinte mindig mind a két ábécé betűivel írt szöveg szerepelt.

Kebap/kebab: ezt nagyon ajánlom mindenkinek rendszeres fogyasztásra, amíg Cipruson tartózkodik! Amit itt adnak, az köszönő viszonyban sincs azzal a kebappal, amit Magyarországon árulnak. Ínycsiklandozóan finom, ahogy Cipruson készítik, és a legfinomabbat egy pici büfében ettük, a már említett, kevésbé turistás részen. Ezért igencsak meglepett minket, hogy büfés a srác tökéletes angol kiejtéssel szólított meg minket, messze túlszárnyalva az elegánsabb éttermekben dolgozó felszolgálók nyelvtudását, a kiszolgálásról nem is beszélve - kedves, udvarias. Az étel frissel készült, és ár-érték arányban is a legjobb volt, amit ettünk. Újra bebizonyosodott, hogy az egyszerűbb helyeken jobb ételt kapni.

Ciprusi kávé, első vacsora

Meze: ez egy helyi specialitás, legalábbis internetes kutakodásaim alapján. 15 féle fogást hoznak ki kicsi tálakban, 2 fő részére. Bőven jóllakni vele! 3-4 féle húst, különböző fűszerezésben, többféle salátát és mártogatóst (pl. szezámmagkrémet), olajbogyót, krumplit és rizst. Csak ajánlani tudom!

Haloumi: ciprusi grillsajt. Szájorgazmus! Salátával, pitával, a legjobb! Kötelező megkóstolni!

Halva: olajos magvak sajtolásával készülő édesség - alapvetően szezámmagból készül, ezt ízesítik, többek között pisztáciával, dióval stb. Ezt csipegetni lehet, nagyon finom, érdekes íze van.

Karidaki (fiatal zölddió fahéjas, szegfűszeges szirupban) és a kitrolemon (kandírozott citrusféle): ezt az egyik étteremben ajándékba kaptuk, nem is tudtuk, hogy mit eszünk, utólag néztem utána. Csak annyiban voltunk biztosak, hogy ez valami tipikus helyi desszert. Nagyon finom, szokatlan ízvilág, kipróbálás erősen ajánlot!

Zivana: a már említett tömény ital. Mi elég sokat ittunk belőle, nagyon ízlett, remek leöblíteni vele a torkunkat egy kiadós vacsora után.

Borok: inkább hagyjuk...

Ciprusi/török kávé: zacc a javából! Aki inkább édes szájú és nem szereti a keserű ízeket, annak nem fog ízleni.

És a helyi piac: hát ez nagyon tetszett! Friss narancs, halva, sajtok, olajbogyók kimérve, nyüzsgés. Itthon is imádok piacozni, s ez az itteni mini piac is hozta a jól ismert hangulatot. Vásárolgatás után beültünk a piac melletti büfébe, ide főleg helyiek járnak, sötét bőrű, ráncos öregek naphosszat ücsörögnek és diskurálnak a teraszon. Nagyon finom s nagy adag toast szenvicset eszünk reggelire, hozzá kávét iszunk remek áron, közben elbeszélgetünk egy idős itteni hölggyel, akiről megtudjuk, hogy a tulaj. Mindenkinek javaslom, hogy ha külföldre utazik, válassza inkább a helyiek által látogatott büféket, vendéglőket, mert itt ismerheti meg jobban a helyi lakosok életét, szokásait, beszélgethet is velük.

Larnaka

Első napunkon Larnakát jártuk be, ami Ciprus keleti felére esik, a demarkációs vonaltól mintegy 15 km-re. A város központi részén szinte csak az Európában megszokott (leginkább női ruhákat árusító) márkaüzletek tömkelegét találtuk, illetve a már korábban emlegetett forgalmat. A szállásunk közelében található néhány, a különösen a fiatalok körében népszerű bár, ahol tipikus nyugati stílusú ruhába bújtatott közönség iszogatott koktélokat nyugati zenére. Mintha csak a budapesti Király utcában vagy a Deák Ferenc téren sétáltunk volna. A parti sétányon haladva valami elképesztően finom, édes illatot érezni – későbbiekben tapasztaljuk, hogy az egész szigetet ez az illat hatja át. Napokig tartott, mire rájöttünk, ez bizony a narancsfák virágainak illata. Felejthetetlen!

A város távolabbi – azaz kevésbé turistás –  része felé haladva a kép kissé változik, egyre több épülő hotel és omladozó ház, egymás szomszédságában, illetve egyre több helyi ház, igencsak csinos kerttel. Eléggé vegyes érzéseink vannak Larnakával kapcsolatosan: gyakorlatilag nincsen óvárosa, különösebben érdekes látnivalókkal sem szolgál, a házak jó része romos, ellenben sok hotel van épülőfélben, a tenger látványa viszont gyönyörű, sok kellemes étterem kínálja a jobbnál jobb helyi fogásokat. Egy napnál többre való látnivalóval és programlehetőséggel nem szolgál a város. (Bár a sétány végében található egy régi erőd, innen remek a kilátás, de inkább a történelmi jelentősége érdekes, semmit az ott bemutatott kiállítás. Mivel azonban a belépés elég olcsó, megér egy fél órát, főleg történelmi érdeklődésűek számára).  Ami azonban számunkra nagyon jó program volt, hogy esténként - ha vacsoránkat nem étteremben költöttük el - a strandra mentünk ki enni, ami ebben az évszakban igen kihalt, s bár fújt  a szél és hideg volt, nagyon romantikus volt a tenger mellett eszegetni.

Larnaka

Ayia Napa - kristálytiszta vizű öböl

Második napunkon átbuszoztunk Ayia Napába, ez körülbelül fél órát igényelt, és nagyon érdekes volt maga az utazás is. Viszonylag gyakran indul busz, a parti sétányon menetrendet is találni. Körülbelül 25 fok lehetett a levegő hőmérséklete, a vízé pedig 18-19 körüli, a strand homokos, öltözőt és zuhanyt is találni. Felhő és nap váltotta egymást, hát nekem sem kellett több, egy lendülettel belevágtattam a tengerbe. Fantasztikus volt úszni, alámerülni! Hideg volt, mégis nagyon élveztem. A strand mentén természetesen rengeteg – igencsak drága – koktélbár, büfé, étterem. Bár március volt, nem mi voltunk egyedül a strandon, sőt, többen fürödtek is. A közelben található Nissi Beach még sokkal szebb, ezt sajnos csak utolsó előtti napon találtuk meg, amikor már elromlott az idő, így ekkor fürödni már nem volt lehetőségünk. Itt található az a bizonyos kis zátony, vagy sziget, amit turzások kötnek a parthoz – Ciprus nevét begépelve az első képek között dobja fel a kereső.

A tenger Ciprus partjai mentén kristálytiszta, még az Adriával is vetekszik, ami nagy szó!

Ayia Napa homokos strandja

Frissítés  - 2022.05.23. (fizett tartalom) - Mi Cipruson csupán 2 napra béreltünk autót, a városban, ahol megszálltuk. De máshol is lehet, például Ayia Napában is. Az alábbi linken tudsz keresgélni:

autóbérlés Ayia Napa

 

Tróodosz-hegység és Akamas-félsziget

A következő napokat a kirándulásnak szenteltük, a cél megmászni az Ólimboszt, illetve ellátogatni a sziget legnyugatibb felén található Akamas-félszigetre, az Akamas Nemzeti Parkba.

A Tróodosz-hegység autóval körülbelül 1,5 órára található Larnakától, az út során a vidék igen gyorsan és látványosan változik, a kopár, kietlen tájat zöld, dús növényzet váltja fel. Valami gyönyörű! Ezzel párhuzamosan a hőmérséklet is csökken, s ahogy haladunk az úton a hegynek fölfelé, esőfüggöny alá érünk. Úgy esik, mintha dézsából öntenék, a csúcs közelében található, illetve az azzal azonos nevű faluban a hőmérséklet 10 fok közelében van. Sajnos kirándulásra esély sincs, így beülünk egy helyi étterembe. Fél óra múlva elindulunk visszafelé, azonban néhány kilométer múlva az eső már nem esik, csak kissé szemereg, valamivel melegebb is van, s meglátunk egy feliratot, ami a Caledonia Waterfall túraútvonal-ra hívja fel a figyelmet. Megállunk és nekivágunk. Gyönyörű, sötétzöld növényzetű erdőben indulunk el egy hegyi patak menti ösvényen, körülöttünk köd, csöpög a víz a fákról. Ruhám, cipőm átázik, de érdekes módon nem fázom, nagyon élvezem a kirándulást, az erdő nagyon szép, friss és üde a levegő, más kirándulókkal is találkozunk. Érzem, hogy a hűvös levegő, amit beszívok, tele van oxigénnel, fantasztikus érzés!

Caledonia Waterfall túraútvonal

Az Akamas Nemzeti Parkba tett kirándulásunk jobban sikerült, fantasztikusan szép időt és meleget fogtunk ki. A hőmérséklet 20-25 fok között változott, attól függően, hogy sütött a Nap, vagy felhős volt az ég. Mivel a túraútvonal, amin haladtunk, kissé meredek volt és 7 km hosszú, a hőmérséklet éppen ideális volt. Az útvonal neve „Aphrodité trail” azaz Afrodité túraútvonal, mely az Afrodité fürdőjétől - ami valójában egy forrás - indul. Itt egy botanikus kert is található, szebbnél szebb növényekkel. Aki érdeklődik a botanika és a különleges növények iránt, annak nagyon ajánlom! A kilátás a túraútvonalról gyönyörűséges volt, a tengerbe nyúló éles sziklák, a zöld növényzet, és az illatok! Felejthetetlen!

A Nemzeti Parkba induló gyalogutak Polisból indulnak (belépődíj nincs), ugyanis eddig lehet autóval jönni. Minden ki van táblázva, eltévedni nem lehet. Ha valaki mégis szeret játszani a GPS-szel, annak a MAPS.ME alkalmazást javaslom, mert offline, ingyenes, minden telefon operációs rendszerével kompatibilis (még a BlackBerry-n is fut!), igazán jók a térképei és az itteni földutak, gyalogutak is jelezve vannak (a térképen szaggatott vonallal vannak jelölve). 

cyprus_akamas-peninsula-huge_kivagott.jpg

Az Akamas-félsziget túraútvonalai

Forrás (teljes térkép elérhető): "http://www.mapsofcyprus.co.uk/images/akamas-peninsula-huge.jpg"

A talaj az út nagy részén vörös színű, s a korábban hullott csapadék miatt agyagos, nehéz haladni rajta. Útközben még kecskéket is látunk, nagyon mulatságosak, ahogy libasorban haladnak. Az Afrodíté túraútvonal egy mini csillagtúra, azaz önmagába tér vissza. Átlagos állóképességgel az ember igen kellemesen elfárad, mire visszaér a kiindulópontra, sok-sok szép emlékkel. Az itteni táj tényleg érintetlen (vagy legalábbis nem látszik emberi beavatkozás nyoma, szemetet sem láttunk sehol), csodálatosan szép a növényvilág. Mivel egy kisebb dombot mászunk meg, a panoráma a tengerre felejthetetlen, ezer illattal teli az orrunk, a nap melegét érezzük bőrünkön. A vidék madárvilágáról is kapunk tájékoztatást az egyik pihenőhelyen. Az Akamas Nemzeti Parkban való kirándulást minden valamit is magára adó természetjáró vagy - visszautalva a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatra - kéktúrázó számára erősen ajánlott

 Az Akamas-félsziget túraútvonala látnivalói

Nicosia - Lefkoszía - Lefkoşa

Ciprus fővárosának neve görögül Lefkoszía, míg törökül Lefkoşa (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért a görög oldal Lefkoszía, míg a török oldal Lefkoşa néven fog szerepelni). Busszal utaztunk ide, ami nagyjából egy órát vett igénybe. Egész más volt, mint Larnaka: sokkal nagyobb a népessége, ami ráadásul jóval "színesebb" is volt - a szó szoros értelmében, ugyanis rengeteg színes bőrű embert - többek között indiaiakat - láttunk.

Mivel Nicosia éppen a demarkációs vonalon fekszik, amaz két részre osztja: a déli rész a görög oldal, az északi rész  ami már a törökök uralta Észak-Ciprushoz tartozik . Bár Törökországot leszámítva egyetlen másik állam sem ismeri el önálló országként, gyakorlatilag mégiscsak külön áll Ciprus többi részétől - persze ez nem mintha az előnyükre vált volna, sőt! Szemmel látható a szegénység és a gazdasági lemaradottság. Ámde lelkes külső érdeklődő szemével nézve Lefkoşa sokkal érdekesebb, mint Nicosia - ez utóbbi nem sok látnivalót kínál (ráadásul ott tartózkodásunkkor minden múzeum zárva volt). 

A határon egyébként - uniós állampolgároknak - személyi igazolvánnyal 5 percbe kerül átlépni. Minden kétséget kizáróan olyan érzés, mintha egy másik világba léptünk volna, mintha Törökországban járnánk. Ami - legalábbis számunka - pozitív! Egy érdekesség az itteni mecsetekkel kapcsolatban: a legtöbb keresztény templomból lett átalakítva, ami ma is látszik, de így is mutatósak. Ha be akarunk lépni - akárcsak Isztambulban - a bejáratnál találunk kendőket (a hölgyek részére) melyekkel fedetlen lábszárunkat és vállunkat takarhatjuk be. Egy mecsetbe belépni mindig felemelő élmény - és úgy vélem, ez vallástól független. Mindenki, akit vonz az építészet, a közel-keleti kultúra, biztosan lenyűgözőnek találja a muzulmán templomokat. Belülről lehet igazán érezni nagyságukat, köszönhető ez a nagy belmagasságot adó kupolának. Padlóját vörös színű, puha szőnyeg borítja, a falon vallásos tárgyak, képek. Az épület belül osztott, 1-2 fa paraván is van: mindez  hívők számára elvonulási lehetőséget biztosít, ahol kissé elszeparálva mélyedhetnek el vallásos áhítatukban. Érdekes végignézni a muszlimok ceremóniáját is, ahogy a mecset előtt, direkt az erre a célra épített kútnál rituálisan megmosakodnak, majd imádkoznak (férfiak és nők külön).
Még egy érdekesség: ma is fal, és szögesdrót kerítés választja el egymástól Lefkoszíát és Lefkoşát, a falaktra a "tilos belépni" felirat vörös betűkkel ma is látható.  Kicsit ijesztő, a háborút juttatja az ember eszébe.

 

Nicosia

Konklúzió

Ami miatt Ciprus megér egy hetes itt tartózkodást:

  • csodaszép a tengerpart
  • kristálytiszta vizű a tenger
  • rengeteg kirándulás lehetőség
  • ínycsiklandozó ételek
  • változatos tájak

 

Egy életben egyszer mindenképpen érdemes ellátogatni ide, aki spórolni akar, elkerülni az embertömeget és a 40 Celsius fokos meleget, annak előszezonban javallott. A legnagyobb nyári hőségben nem túl kellemes kirándulni, pl. az Akamas-félszigeten tett túránkat már nem lehetett volna bírni ilyen hőségben, viszont ez volt a legszebb része itt tartózkodásunknak. Aki számára fontos, hogy a finom, helyi ételeket egyen, az biztosan nem fog csalódni, Ciprus ugyanis a legjobb fogásokkal fog szolgálni.

Annyit mondok csupán: tessék böngészni a repjegyárakat, főleg szezon előtt/után!

Őszi Balaton, átölel a nyugalom

Szösszenet az "őszülő" Magyar Tenger nyugalmáról és programlehetőségeiről

0.jpg

Közel 30 éve töltöm nyaraimat a Balaton déli partján fekvő Zamárdiban, mégsem ismertem eme csodás vidék őszi képét. Szeptember első és második hétvégéjét töltöttem el itt a barátommal, s a Magyar Tenger egy új arcát ismertem meg. Nyugalom, csend, békesség. A seregélyek, vízi madarak rajai repültek el fejünk fölött, hangosan csivitelve, visongva. A récék csoportosulva jöttek ki a zölden virító, ápolt parti gyepre legelészni, pihenni, kócsagok tárták  ki nagy, fehér szárnyukat.

Nyáron, mikor sok ezer nyaraló lepi el a strandokat, ilyen nem fordul elő.

Olyan érzések kavarognak bennem, amik korábban sosem, mert most a hangosan bulizó fiatalok, baráti társaságok, vagy kisgyerekek hangja nem nyomja el a Balaton hangjait.

Ősszel ez a hely a béke szigete, és az idő is remek, 20-23 fok van, a Nap, ha süt, még égeti a bőrömet, s viszonylag sokáig van világos.  Csodás érzés kerekezni a part mentén és érezni a langyos levegőt, leülni a partra és csak nézni-nézni a vizet, s közben révedezni.

2.jpg

1.jpg

 

Több étterem és fagylaltozó is várja még vendégeit, a pincér hamar jön, gyors a kiszolgálás, nincs tömegnyomor. És a víz! Még mindig meleg, 23 Celsius-fokos, a lehető legtökéletesebb egy kellemes fürdőzésre. Szellő sem lebben, a vízfelület olyan, mint valami tükör. Eszembe jut róla Petőfi Sándor: A Tisza című nagyszerű költeménye:

"Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése."

Aki pihenésre, feltöltődésre vágyik, elmélkedni szeretne, olvasni, netán egy szerelmes hétvégét eltölteni párjával, annak érdemes megnézni ezt a csodás tavat ősszel is.

Hozzánk közel, úgy 20 percnyi bringa-távolságra található egy kis kilátó (már a vasútállomáson túl, a falu felől közelíthető meg), egy dombocska tetején, ahonnét éppen Tihanyra lehet rálátni (egyébként erre található az Alsó-és Felső pincesor is, előbbi felé kerekezve/sétálva hangulatos éttermet és íjászpályát is találunk). A kilátás igazán fenséges, a fényviszonyok igen érdekesek, s ilyen szögből ritkán látszik a híres félsziget, ami - egyébiránt - egykor sziget volt, melyet turzások kötöttek az északi parthoz, hála a Balaton hullámainak, melyek iszapot raktak le és így kapcsolták össze az egykori kis szigetet a "szárazfölddel".

A Kilátóba egy rövid, de meredek kaptató vezet föl, gyalog is kissé fárasztó, de biciklivel sem "bevehetetlen". A keskeny, burkolat nélküli út csodás kertek, csinos házikók, présházak mellett vezet fel. Az egyik kerítés előtt találtunk egy ládát, ahol szőlőt árultak, meg bort, becsületkasszára. A pénzt egy befőttesüvegbe lehetett bedobni,  melyben már láttunk némi aprót. A házi készítésű - mint utóbb megállapítottuk - száraz vörösbor palackja 300 forintba került. Megérte, igazán kellemes, igencsak savankás ízű, de könnyű itóka volt.

 3.jpg

Tihany a zamárdi kilátóból

Aki azt hiszi, hogy a déli part unalmas, nagyot téved, ugyanis megannyi szórakozási lehetőséget kínál azok számára, akik szeretnek mozogni, akik szeretik idejüket a természetben - de legalábbis a "zöldben" - eltölteni. A Kilátóból dél felé tekintve Somogy megye - földrajzos szakkifejezéssel mondva -  hullámos dombvidéke látható: zöld, üde, és sárga, tele szántóföldekkel; hiába, ez kultúrtáj, mégis gyönyörű. A szántók között biciklizve egyszer csak kilyukadtunk egy pálinkafőzdénél. Elsőre láttuk, hogy ez bizony egy bemutatóház is egyben. A tulaj beinvitált minket, még ingyen kóstolót is kaptunk, elbeszélgettünk vele. A levegőben édes gyümölcs illatát éreztük - éppen sárgabarack pálinka készült. Azt is megtudtuk, hogy  a Zimek - ami egyébként sok ritkaságot is előállít - számos hazai díj birtokosa, igazán rangos hazai főzde, s itteni illetőségű. Hát ezt is 30 év után tudom meg! A környékbeli éttermeket mind ők látják el tiszta, átlátszó, értékes gyümölcs  párlattal.  Igazán finom, érdemes ellátogatni, kóstolókra is be lehet fizetni. Olyan különlegességeket is találunk itt, mint faeper vagy feketeszeder pálinka. Belépve szép faburkolat fogad minket, ahol hosszú asztal nyúlik el, csupa bőrszékkel, több száz díjjal a fejünk fölött. Mellette található a rézből készült pálinkafőző, ahol a nemes nedű készül. Éppen szűrik - nem semmi! A tulaj nagyon kedves, jó vendéglátó, kellemesen elbeszélgettünk. Kissé becsiccsentve kerekezünk tovább a domb tetején, a földek között. A látvány csodaszép! Hát ez is Magyarország???

4.jpg

Zamárdi külterülete (Balaton felé nézve)

5.jpg

Belső Somogy látképe

Olyan utakon kerékpározunk, amit szinte senki sem ismer, gyönyörű a táj, szép az idő. Érdemes Zamárdi faluban is tekerni egyet, mert igencsak szép. A Kőröshegyi völgyhíd úgy 15 km innen, kellemes "túra". Lehet árkon-bokron, erdei csapásokon menni, mely mellett nem egy vadles is található. Sőt, találunk egy kiírást is, mely arra figyelmeztet, hogy bizony szeptembertől 16-9 óra között ne tekeregjünk az erdőben, mert vadászat folyik. Ezek után nem meglepő, hogy vaddisznók nyomait fedezzük fel az út sarában.

Ha nem akarunk bogarak között, szúnyogokat hesegetve bringázni, a főúton (Szántódi út, mely Szántód felől vezet fel az M7-es autópályára, s keresztülmegy Kőröshegyen) is tekerhetünk: itt egy szakaszon már bringaút is van! Kellemesen kifáradunk a nap végére. Jöhet az esti borozás. Igen, hazamegyünk, megvacsorázunk a teraszon: hűvös az idő, a nap megy le, ideális időjárás meginni pár pohár bort, beszélgetni, élvezni a nyugalmat.

Másnap délelőtt bekocsikázunk Siófokra: itt még ilyenkor is van élet, nem egy vendéglátóhely még nyitva van, sőt, a móló közelében található kis színpadon programok is vannak, a kis fabódékból Tokai asszonyfektetőt, Zimek pálinkát, sajtokat kínálnak. A parton sok család, fiatalok örvendnek az etetésre érkező hattyúknak. Igazán szép látvány a Balaton! A Sión található zsilip mellett leolvashatjuk a Balaton "vízügyi" adatai: átlagos mélység, vízmagasság a Kiliti duzzasztónál, hőfok. Itt tudom meg, hogy a lábbal is kellemes hőmérsékletű víz 23,5 fokos.

A siófoki kikötőből most is futnak ki sétahajók és menetrendszerinti hajók is. Innen azt is látni, hogy a komp Szántód és Tihany között még viszonylag sűrűn közlekedik. A kikötő számomra megunhatatlan, imádok kisétálni a mólóra, figyelni a vitorlásokat és hajókat, a horgászokat.

Aki az aktív kikapcsolódást keresi, erősen ajánlott a Zamárdi Kalandpark kipróbálása (bár ezt még egy augusztusi, forró hétvégén ejtettük meg, igencsak megérte, és még most, ősz közepén is nyitva voltak). A felnőtt pálya belépő díja 4.200 forint, ezért cserébe 3 órát tölthetünk el a Kalandparkban. Hát, igencsak kifáradtunk, nagy kitartás kellett hozzá, hogy végigcsináljuk. Praktikus, ha egy családtag vagy barát a rendelkezésünkre áll vízzel, különben teljesen kiszáradunk (ahogy ez velünk is történt, porzott a szánk). Szerencsére van oktatópálya, ahol ki lehet próbálni a felszerelést (beülő, karabinerek, sisak, kesztyű). Csak zárt cipőben lehet végigmenni, érdemes olyan pólót felvenni, ami a derekat is takarja. És a sisaknak is nagy hasznát vettem, gyakorlatilag folyamatosan kopogott volna a fejem a drótkötélen. Maga a pálya ügyességet és erőnlétet egyaránt igényel, és gyakorlatilag egyik fáról kell átjutni a másikra, a legkülönfélébb módokon, s végig kb. 3 méter magasságban vagyunk. Azt kell mondjam, hogy  Kalandpark megalkotói igencsak kreatívan végezték munkájukat. A vége a "jutalom", ugyanis itt lehet lecsúszni  az acélkötélen, mely fák között van kifeszítve. Szuper jó volt :)

Vasárnap este indulás előtt még kimegyünk a kis strandra, ami hozzánk a legközelebb található. Nagy szerencsénk van, a felhők közül előbukkan a Nap, éppen látjuk a naplementét. Egyszerűen gyönyörű - olyan hangulatot kelt, mint amit semmi más. Szél se lebben, csönd van. A természet csendje - néhány madár csivitel, megszólalnak az első tücskök. A víz felszíne meg sem moccan, egy hullám sem fodrozza azt. A nyugalom végtelen, időtlenség érzése lesz urrá rajtam -  percekig bámulok bele a napba, egészen addig, míg el nem tűnik a horizonton, az ég és (ez esetben) víz határán. Átadhatatlan ez a végtelen békesség, amit érzek. A Balaton szeptemberben a nyugalom szigete.

6.jpg

Zamárdi, a túrista áradat lecsengése után

süti beállítások módosítása