A Földön túl sok szép táj van ahhoz, hogy ne akarjam mind bejárni.

Állítólag van egy gén, ami utazás-függőséget okoz. Hálát adok érte, hogy én rendelkezem vele! Számomra semmi sem ad akkora élményt, mint az utazás, mert az élmény egy egész életre megmarad és senki sem veheti el tőlem.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert szüleim már kisgyerekként is vittek külföldre, életem első határátlépése  6 éves koromban történ: családi nyaralás az Adrián, Horvátországban! Közel 10 évig jártunk minden évben élvezni a tenger habjait, főként Isztriára. És még gyerekként éltem át az első repülést, méghozzá  MALÉV-vel, a görög Korfu szigetére utaztunk.

Életem egyik legjobb utazási élményét Egyiptomban éltem át, még tizenévesen, szülőkkel. Ennek idestova 15 éve, de a mai napig olyan élénken él bennem az emlék, mint akkor, a Vörös-tengerbe való alámerüléskor az Adriai-tenger után. Olyan érzés volt, mintha fekete-fehér, néma filmről hirtelen hangos, színes filmre váltottam volna - a legcsodálatosabb dolgot láttam akkor, az én kis "ABC" felszerelésemben úszkálva (snorkerezés), a tenger alá pillantva. Azt hiszem, akkor szerettem bele igazán az utazásba és azóta már-már megszállottan keresem az újabb lehetőségeket. 

Egyetemista koromban jártam többek között Isztambulban és Párizsban, az egyetemi röplabda csapattal, nemzetközi sportverseny címén - útiköltségeim felét az egyetem állta. A mai napig ez a 2 kedvenc városom, ahova szívesen visszatérnék bármikor. Az egyik nagyon nyugati, a másik pedig a "KELET" kapuja - tényleg! Hosszú, fekete ruhás, színes kendős és modern öltözetű nők egyaránt sétálnak az utcákon.

Szintén az egyetemi éveim alatt jártam Hollandiában (déli városok és Amszterdam) úgynevezett nyári egyetem keretében, illetve Erasmus ösztöndíjjal Madridban töltöttem el 4 hónapot. Innen repültem el a Kanári-szigetekre és Portóba is. 

Családi körúton jártam Provence régióban, megnéztem Cannes-t, a csodás Eze-t, illetve a türkiz vízéről nevezetes Verdon-folyót és -kanyont. Csodálatosan szép Dél-Franciaország, engem teljesen lenyűgözött!

Dél-Franciaország, tengerpart (2009)

Az egyetem után sajnos sokáig nem tudtam utazni, viszont tavaly (2016-ban) ismét repülőre ülhettem: az úti cél a Földközi-tenger egyik legdélebbi szigete, Ciprus volt. Erről született második posztom. Szintén tavaly, ősszel autóval utaztam le Bosznia-Hercegovinán keresztül Montenegróig. Az út során döbbenve tapasztaltam, hogy a Balkán-félsziget egykori Jugoszlávia tagországai milyen csodaszép tájakat tartogatnak a mit sem sejtő utazó szemének: Szarajevótól az utunk hegyek között, nagyrészt a Neretva-folyó mentén vezetett, mely szépsége vetekszik a dél-franciaországi Verdon-folyóéval. Sűrű, zöld növénytakaró aló ki-ki bukkanó fehér mészkőfoltok fent, alant a Neretva kék, zöld és türkiz minden színében játszó vize. Mostar óvárosa és a híres híd, a Stari Most is megér egy pár órás kitérőt, nem is beszélve a Trebižat-folyón kialakult Kravice -vízesésről, mely méltán nevezhető Plitvicei-tavak riválisának, csupán mérete kisebb. A montenegrói Tara-folyó és -kanyon - röpke 3 óra 50 perc autókázásra a tengerparttól - fantasztikus célpont mind vadvízi-evezősöknek, mind a "hétköznapi" turistáknak is: a Tara kanyonja Európa és a világ legmélyebb folyó vájta völgyei közé tartozik (1300 m mély). 

2017 január végén pedig csodás 3 napot töltöttem el Nizzában és Monacóban, ahol télen is tavasz van (3. posztom témája)

Mivel belföldön is imádok csavarogni, ezért hazai utazásokról is írok élménybeszámolót. Első, nagy büszkeségemre az index2 címoldalára kikerült posztomat a Balatonról írtam. Egy idén tavasszal, Hollóházára tett hétvégi kiruccanás alkalmával találtam egy olyan idézetre, mely 4 sorban tartalmazza mindazt, amit az utazásról vallok, így ez a MOTTÓM-má vált:

"Élni tudni és élni merni,

néha járatlan utakon menni,

nem csak rohanni, meg-megállni

azt, ami szép, körülcsodálni"

                                                    /Moretti Gemma

Ha kérdésed van, bármilyen utazással kapcsolatos témában, írj rám bátran e-mailt vagy keress meg a Facebookon:

• dorihofmeiszter
• vadocutazo@gmail.com