Vadóc Utazó

Vadóc Utazó

Lisszabon látnivalói és azon túl: mi mindent tartogat még Portugália?

a Peniche-félsziget és a Berlengas-szigetek, Lisszabon és a Cabo de Roca

2020. március 03. - Dora Dora

Ebben a blogban elkalauzollak a portugál szörfparadicsomba, Penichére, az UNESCO bioszféra-rezervátumához tartozó Berlengas-szigetekre, végigvezetlek Lisszabon imádnivaló szűk utcáin és te is lepillanthatsz a Cabo De Rocáról a végtelen Atlanti-óceánra.

Pontos árak, közlekedési módok és egy halom hasznos link, útvonalak + étteremajánló Lisszabonba. Hol éred el a busz és a vonat menetrendet online, mennyibe kerül egy kirucc a Cabo de Rocához, melyik városrészben szállj meg? Minden utazáshoz szükséges infó egy helyen. Olvass tovább!

caboderoca-03.JPG

Jelen blog tartalma sorrendben:

  • Peniche-félsziget
  • Berlengas-szigetek
  • Lisszabon
  • Cabo De Roca, az európai kontinens legnyugatibb pontja

Portugália azonban nem csak Lisszabonból és Portóból áll, és nem is csak portóit szopogat mindenki. Sőt! A portugál borok többsége inkább száraz vörös (egyszerű, jó, olcsó), van nekik forró hegységük, hűvös óceánjuk, flamingók is ejtőznék időnként vizeikben és Portugáliában található Európa kontinensének legnyugatibb pontja.

Kíváncsi vagy mit tartogat még Portugália keveset járt és/vagy blogolt része? Olvasd el korábbi blogjaimat!

Portóról itt olvashatsz, s a portugál Velencének nevezett Aveiróról, illetve a ritkán lakott, de annál izgalmasabb Serra de Estrela hegységről pedig itt. Mindkét blogomban sok hasznos információt megosztok az utazásról, a helyi tömegközlekedésről és úgy általában Portugáliáról. Blog sorozatom befejező része a portugál nyaralóhelyről szól majd: Algarve, Lagos és homokos-sziklás partokat nyaldosó óceán lesz a központban.

Bármi kérdésed van, keress bátran itt kommentben vagy írj rám Facebookon!

Peniche-félsziget

Penichére egy isten háta mögötti, piciny hegyvidéki településről, Lorigából érkeztünk a Rede Expressos társaság által üzemeltetett busszal. Az út átszállással együtt volt 6,5 óra és 291 km, melyért körülbelül 20€-ót fizettünk fejenként. Ez így belegondolva nem is olyan sok, nagyjából megegyezik a hazai árakkal.

A kis Peniche-félsziget Lisszabontól nagyjából 100 km-re, északra fekszik, csupán egy keskeny földsáv köti a kontinenshez. A félszigetnek ezen a "nyakán" terülnek el a szörfösök európai paradicsomaként is emlegetett 3-4 km hosszú lapos, homokos, sekély óceánpartok. Az egyik az északon, a másik pedig délen. (A strandokat egyébként Portugáliában praia néven keresd a Google térképen). 

  A Peniche-félsziget körülbelül 100 km-re fekszik Lisszabontól 

Peniche városában a buszról leszállva sós levegő illata üti meg az orrunkat, vijjogó sirályok hada kering a fejünk felett, bár még messze nem látszik az óceán. Itt is, mint a legtöbb mediterrán országban szűk, köves utcák kanyarognak és nem egyszerű a tájékozódás. A nap későn kezdődik, reggel 8-9 között még alig lézengenek a városban. A picinyke kávézók és borozók teraszain főként cserzett arcú öregek ücsörögnek 1-1 pohár fekete vagy valamilyen alkoholos ital mellett, s szinte minden asztalnál cigarettafüst keveredik a friss óceáni levegővel. 

Mikor végre leérünk a partra, elámulok... valahogy így képzeltem el a helyet, Hol szélesen terül az óceán... és rögtön arra gondolok, hogy nekem Kell egy ház, lent az óceán partján... Csak álltam és néztem a végtelen kékséget, hallgattam a víz morajlását (ez az a hangjelenség, amit a homokszemcsék egymáshoz ütődése és súrlódása vált ki). Azt hiszem, hogy az említett melódia és dalszöveg által üzent érzést igazán csak itt, óceán és szárazföld peremén lehet megérteni. 

Külön örömömre szolgált, hogy az óceánpart tiszta, szemétmentes volt. És ami szintén jellegzetes itt, az a kabátszaggató szél. Bizony, az óceánparton szinte mindig van légmozgás, és bármilyen erővel tűz is a nap, nem lesz meleged, ezért könnyű leégni.

Mint minden rendes hullámokban gazdag parton, itt is számos szörfiskola várja a kezdő hullámlovasokat, a haladók vásárolhatnak a szörfös üzletekben és persze még a büfék is szörfös dekorációval várják a vendégeket. Nem meglepő, hogy itt minden a szörfről, a szörfös életérzésről szól. Én amúgy bírom a szörfös arcokat, meg a törzshelyeiket, mert olyan lazák, barátságosak, olyan élők. Mikor pedig megláttam ezt a feliratot az említett büfében, teljesen ráhangolódtam a don't worry, be happy érzésre: 

img_20170909_141610.jpg

Egy kis szörfös életérzés: "Ha nincs mit mondanod, hallgasd a tenger dallamát"

A part elképesztően nagy, széles és sekély, tökéletesen alkalmas arra, hogy óriási hullámok keletkezzenek itt, a szörfösök legnagyobb örömére. Azok számára, akik nem járatosak az extrémsportok világában, némi információ morzsával segíteném a megértést. Kétféle szörf létezik, a hullámszörf (wave surf), amihez tengeri/óceáni hullámok kellenek, és a szélszörf (wind surf), amit bármilyen tavon (pl. a Balcsin is) lehet űzni, csupán szél kell hozzá. A szélszörföst a vitorlába kapó szél hajtja, a hullámszörfös pedig a sekély víz és óceáni szél együtteséből kialakuló hullámokon suhan. Ez utóbbit láthattad a Baywatch-ban és persze ez a "menőbb" (és a nehezebb is: higgy nekem, mindkettőt próbáltam).

Természetesen Peniche nem az egyetlen szörfözésre alkalmas hely Portugáliában, ezért én inkább a melegebb, déli országrészt néztem ki magamnak. Algarve nemcsak isteni nyaralóhely, de hullámszempontból is remek adottságai vannak. Utazásunk előtt több héttel megkerestem egy szimpatikus szörfiskolát és foglaltam helyet magamnak egy egész napos szörfoktatásra.  A részleteket lásd majd következő blogomban.

Peniche déli oldali partszakasza kiválóan alkalmas arra, hogy úgynevezett supertubos keletkezzen rajta. A supertubo tulajdonképpen egy "vízcső", ami a saját maga alá bukó, gigiantikus hullám révén alakul ki. A supertuboban való lovaglás a szörfösök között TOP1 élménynek számít, mindenki erre áhítozik.

supertubos-1.jpg

A supertubo (vízcső) minden szörfös álma; Kép forrása: penichesurfguide.com

Ha elindulsz a part mentén, emeletnyi magas, növényesedő homokbuckákba botlasz. Mikor már nagyon fáztunk, ezek közé menekültünk be. Igazi homokos játszótér volt ez, fel és le futkostam a buckák között, amik jó pár méter magasak voltak. Végül egy mélyebb "völgyben" vertünk tanyát, ami relatíve felfogta a szelet. Maga a homok égette a talpunkat, olyan forró volt, szóval pléd vagy törülköző nélkül ne gyere ide! A helyiek egyébként már felkészültek az orkán kivédésére, vászonból készült szélfogókkal vették körbe magukat.

Peniche, hol szélesen terül az óceán

Estére a levegő nagyon lehűlt, zárt cipőt, zoknit, pulcsit és hosszú nadrágot húztunk. Neked is azt tanácsolom, ha Portugáiába utazol, rétegesen öltözködj, rövid és hosszú ruhával egyaránt készülj. A tenger közelsége miatt a nappalok némileg hűvösebbek, mint itthon, este pedig akár 10-15 fok is lehet.

Részletesebben Portugália klímájáról itt olvashatsz.

Berlengas-szigetek

A Berlengas-szigetek fő vonzereje a természet érintetlensége és az UNESCO által kijelölt bioszféra rezervátum státusz. Több veszélyeztetett vízimadár faj is fészkel, él a területen. Úgy öntöttünk hát, hogy mi is megnézzük. Hajóval kb. 1 óra alatt lehet eljutni Penichéről, jegy a kikötőben lévő standokon vehető. Ezt érdemes legalább 1 nappal előbb beszerezni, különben nem lesz helyed. Ára fejenként 20€

Mivel a kirándulás egész napos  pakolj magadnak enni- és innivalót bőven, ugyanis a szigeten található büfé és étterem méregdrága. Van egyébként lehetőség az ott alvásra is, ami nagyon vonzó, ha szeretnél kicsit kiszakadni  a civilizációból (erre egyébként Lorigra is tökéletesen alkalmas). Persze kérdés, hogy milyen a szomszéd, mert ha a melletted sátrazók hangoskodnak, oda a természet romantikájának.

A sziget maga egyébként kopár, alig van rajta növényzet, szóval senki se várjon smaragdzöld erdőségeket. Látnivalóként egy erősség és egy világítótorony szolgál, illetve körbe lehet túrázni a szigetet kicsi ösvényeken. Ez nagyjából 2 óra alatt megvan. Ha az erősségben ebédelni szeretnél, erős halszaggal, tűző nappal, a mosdóban való órákon át tartó sorban állással kell megküzdened - persze horror áron adnak mindent. 

Lehet bérelni kis csónakot, vagy a bátrabbak sznorkerrel felszerelkezve dacolhatnak a hullámokkal és persze a fagyasztóan hideg óceánnal. A víz hőmérséklete itt nyáron sem megy 18 fok fölé. Bár gyanítom, hogy az orosz fiatalok számára ez a víz direkt langyos volt. Erre enged következtetni a tény, hogy mekkora örömmel vetették magukat a habok közé.

Mi inkább csak fényképeztünk és csodáltunk a végtelen Atlanti-óceánt. Bármerre néztünk is, csak a vizet láttuk. S bár a kilátás tényleg felséges volt, az szigeten töltött idő nekem nem adott nagy élményt. A barátom viszont, aki még nem kalandozott annyit, élvezte. Én azonba úgy gondolom, hogy a horvát szigetek semmivel sem rosszabbak, Portugáliában pedig annyi sok szépség van, ami máshol nincs. Őszintén szólva az itt elköltött pénzt és időt szívesen átpakoltam volna mondjuk algarvei vagy lisszaboni időnkhöz. Tény, hogy az utazási oldalak hirdetései és fotói rendkívül csábítóak, ne dőlj be! Több madárfajt látsz a Balcsin ősszel, mint itt.

A Berlengas-szigetek

Lisszabon: szállás és tájékozódás

Penichéről Lisszabonba busszal lehet eljutni, az út kb. 1,5 óra hosszú és 8,6€-ba kerül fejenként. Külön öröm volt számunkra, hogy online vásárlás esetén kaptunk 5% kedvezményt, a jegyet pedig elég telefonon bemutatni a sofőrnek. A busz Lisszabon egyik buszpályaudvarán, a Lisboa Sete Rios-on (=Hét Folyó) tesz le. Mivel ez eléggé a városon kívül esik, innen kék metróval lehet bejutni a központba (Terreiro do Paço állomás). Ha pedig repülővel érkezel, a piros metróról a kékre vagy vagy a zöldre átszállva érheted el a belvárost potom 1,5€-s áron. Az alábbi linkre kattintva pedig megnézheted a jegyárakat és a metró vonalhálózatának térképét

Ha repülővel érkezel Lisszabonba, akkor is könnyen be tudsz jutni a városba tömegközlekedéssel, csupán metróra kell szállnod, ami a központban tesz le. Ha más városba is elutazol és úgy döntesz, hogy szeretnél autót bérelni, a következő weboldalon keresztül tudsz bérelni közvetlenül a repülőtéren: autóbérlés Lisszabon repülőtér

lisszabon-02.JPG

lisszabon-01.JPG

A Terreiro do Paço állomás Lisszabon szívében és a Tajo-folyó tölcsértorkolata

Mikor a metróból felértünk a felszínre, teljesen magával ragadott a portugál főváros nyüzsgése és szépsége. A Duna a Tajo-hoz képest apró patakocska. Nem mondom, A Douro Portónál sem volt kismiska, de ez valami döbbenet: a gigantikus tölcsértorkolatot körbenőtte a város és úgy érzed, mintha a végtelen tenger terülne el a lábaid előtt. Egyébként az óváros és Lisszabon lényegi része a folyó jobb partján fekszik (emlékszel még földrajzóráról, hogy ezt folyásirányban kell nézni, ugye?). 

A szállásfoglalás előtt utánanéztem, hogy melyik a régi városnegyed, hol található a klasszikus belváros. Bár itt 15-20 ezer Ft között kóstál 1 éjszakára egy Airbnb-s szállás, nekem sikerült találnom 11 ezerért (ezen a néven keresd: 3 Comfortable beds in Alfama) . Oké, nem volt palota, sőt, egy aprócska szobát kaptunk, amibe éppen csak be tudtak zsúfolni egy emeletes ágyat, cserébe az Alfama negyed kellős közepén feküdt. Szállásadónk javaslatára nem a szállásnál találkoztunk, hanem egy könnyebben megtalálható ponton a városban. Mint kiderült, nem véletlenül. Annyi köves, szűk utcán és lépcsőn kanyarogtunk végig, hogy a modern technika eszközei nélkül (értsd: GPS) biztosan nem találtunk volna vissza.

Én a MAPS.ME térképet használom, ami egyrészt ingyenes, másrészt offline is használható, szóval zseniális. Persze GPS kell a navigációhoz. Az is szuper, hogy egy koppintással be tudod jelölni rajta a tartózkodási helyedet, így pikk-pakk szúrtam egy gombostűt a térképre, hogy visszataláljunk. A maps.me elsősorban gyalogos navigációban profi, ha autózol, jobban jársz a Google térképével. Viszont a városban való kóricáláshoz tényleg szuper, mivel nevezetességek is vannak jelölve rajta. Sőt, még a WC-k is. Ez persze nem mindig aktuális, de húzott már ki a bajból ez a funkció.

Letöltés:

  1. maps.me andoridra
  2. maps.me iphone-ra

Lisszabon látnivalói

Lisszabon nem egy Budapest, nincs tele fantasztikus nevezetességgel. Sokkal inkább érdemes elveszni benne és járni egyik miraduro-ból (kilátó) a másikba, fel és le sétafikálni az ódon köves lépcsőkön és utcácskákon, meginni egy száraz vöröset és közben figyelni a színes forgatagot, majd végigutazni a híres 28-as villamoson. Ha így fedezed fel a várost, igazán megízleled az aromáját.

lisszabon-05-28-as_villamo.JPG

lisszabon-04.JPG

lisszabon-07-28-as_villamos.JPG

A lisszaboni 28-as villamos retro kívül-belül és pályája néha igen meredeken visz; mi 2-szer is végigmentünk rajta, egy irányba kb. 20 perc a menetidő.

Ha meg akarod nézni a nevezetességeket, érdemes megvenni a 24 órás jegyet, mert a Belém-torony és a Felfedezők emlékműve a városközponttól 8 kilométerre fekszik. Ennek ára jele pillanatban 10,55€ (a fenti linken meg tudsz nézni minden fontos infót) és nagyon megéri. Bár a Sintrába tartó vonatra is érvényes, mi csak másnap utaztunk ki, s mivel aznap már nem használtuk a lisszaboni tömegközlekedést, ezért nem vettünk egy második 24 órás jegyet. Ha csak Sintra városába szeretnél kiutazni (ez kb. olyan, mint Budapestnek Szentendre), jobban jársz a sima vonatjeggyel. Ez egy irányba 2,25€ fejenként. A menetrendet és az árakat a portugál vasúttársaság, a Comboios de Portugal oldalán találod. 

Mivel sajnos csak 1,5 napot töltöttünk a csodás Lisszabonban, ezért nem tudtunk mindent bejárni, de így is olyan hatást gyakorolt rám, amire eddig kevés város volt képes. Olyan hangulata és kisugárzása van ennek a városnak, ami miatt a szíved biztosan visszahúz ide.

Nem is tudom, mi tetszett jobban: a kígyózó, szabálytalan és rendkívül szűk köves utcák, lépcsősorok, a picike otthonok, amikbe belátni az utcáról, a kicsike éttermek ferde asztalai, a házak között libbenő és száradó ruhák, az utca macskái, a Tajo-folyón átíveli gigantikus méretű hidak, az utcai nyüzsgés, a millió tuk-tuk, amik keresztbe-kasul rohangálnak a városban és hozzák-viszik a turistákat vagy a megszámlálhatatlan miraduro, ahonnan körültekintve eláll a lélegzet.

Lisszaboni életképek: a kötött pálya itt nem garancia a gyors közlekedésre; az utcahálózat szabálytalan és lépcsősorok szövik át, a street art múltról és jelenről egyaránt árulkodik; sőt, úgy látszik, hogy szükség van olyan kampányra, ami a "másmilyen emberek" befogadására buzdít

Pár gondolatot még hozzáfűznék a fenti képekhez. Korábban olvastam arról, hogy a másság elutasítása valamiféle zsigerből jövő dolog, ami részben az emberi evolúció következménye, de az is egészen biztos, hogy erre kívülről is rendesen ráerősít(het)nek. Gondolok itt a médiára, a politikára és a társadalmi elvárásokra. Ebben az esetben azonban éppen az ellenkezőjéről van szó. Ezért voltak számomra ezek a fényképek egyszerre kedvesek és szomorúak. Ezt értelmezze mindenki saját szájíze szerint.

A 28-as villamos

A híres-neves 28-as villamos nem egy városnéző jármű, ma is a portugál tömegközlekedés szerves része és a helyiek éppen úgy járnak vele, mint a budapestiek a 2-es villamossal. A  Remodelado névre hallgató villamoskocsi már az 1930-as évektől rója a sínpályát és minden más városban már réges-rég múzeumban lehetne csak megtekinteni. Azonban itt, Lisszabonban olyanok a közlekedési viszonyok, hogy a modern villamoskocsik elvéreznének. Az éles kanyaroknak, szűk utcáknak és meredek lejtőknek köszönhetjük hát, hogy a múlt e sárga darabja még 2020-ban is vidáman szállítja a turistákat és a helyi lakosokat. 

A 28-as a Martim Moniz és a Campo Ourique megállókat köti össze, a vonaltérképet itt találod.

Bár több honlapon ajánlják, hogy érdemes megnézni a villamosvonal mentél található nevezetességeket, szerintem nagyobb élmény végigrobogni a teljes vonalon legalább egyszer. Ráadásul így nagyobb eséllyel találsz majd ülőhelyet.

Belém-torony és a Felfedezők emlékműve

A 15E villamossal lehet kijutni a belvárosból, aminek vonala végig a folyóparton fut, így nem kell nélkülözni a kilátást sem. A Praça da Figueira metróállomáshoz közel tudsz rá felszállni a Praça do Comércio megállóban. Amúgy az utazástervezéshez (tömegközlekedéssel) a Google térkép tökéletes, használd bátran.

Szerencsére szeptemberi ittlétünk alatt végig szikrázó napsütést élvezhettünk, így a Belém-torony és a Felfedezők emlékműve meglátogatása is vidám programnak bizonyult. Tényleg szépek és érdemes megnézni őket, a Belém-toronyba például be is lehet menni. Mi mondjuk ezt nem tettük meg, egyrészt pont bezárt (májustól szeptemberig 10-től 16:30-ig tart nyitva), másrészt amúgy sem akartunk ilyesmire költeni.

lisszabon-10-felfedezok_emlekmuve.JPG

lisszabon-12-belem-torony.JPG

lisszabon-11-felfedezok_emlekmuve.JPG

Gigantikus, kőből készült világtérkép, a Belém-torony és a Felfedezők emlékműve

Miradurok (kilátók)

Ami a lisszaboni látnivalókat illeti, a már sokat emlegetett miradurokat tudnám megemlíteni még. Némelyik ilyen miradurohoz bizony jó sokat kell lépcsőzni, de megéri minél többet felkeresni, mivel mindről más-más képét mutatja Lisszabon. Színpompás háztetők tengere, a tölcsértorkolat napsugaraktól csillogó kékje, modern épületek és tornyok, zöld parkok csodás látványában gyönyörködhetsz. Egyszerűen megunhatatlan!

Ajánlom felkeresni Miradouro da Senhora do Monte-t, amit a szállásadónk ajánlott és tényleg páratlan a kilátás. Létezik  fizetős miraduro is, ami "hivatalosan" is 360-fokos panorámát biztosít. Ez az Amoreiras, a belépő 5€. Mi itt nem jártunk ugyan, de sok miraduroba felmásztunk és nem éreztem úgy, hogy kimaradtam valamiből.

Esti lazulás és vacsora

Az esti program pedig természetesen egy (vagy inkább több) pohár portugál száraz vörösbor elfogyasztása. Ha itthon vagyok, viszonylag szolid alkoholfogyasztó vagyok, 1-2 pohár borral bőven be szoktam érni és azt is csak alkalomadtán. Ennél többel legfeljebb a hazai borvidékeken és utazások alkalmával kényeztetem magam. Itt azonban a hangulat is és a bor minősége is kiváló és csak úgy itatja magát.

Bár a lisszaboni éttermek árai majdnem a hazaiak duplája, szerencsésen találtunk a szállásunktól néhány utcányira egy helyi viszonylatban olcsónak számító helyet, mely a Casa da Tia Helena névre hallgat (ami egyébként azt jelenti "Helena néni háza"). Az Alfama negyed szívében, egy lejtős, köves utcácskára települt ki a hely, az asztalai és a székei is ferdén álltak (ez minket cseppet sem zavart, sőt, élveztük, hogy egészen más, mint amit megszoktunk), bentről pedig csodás fado zene szól (természetesen felvételről).

cade_de_tia_helena-01.jpg

Vacsoránk a Casa de Tia Helena-ban: pica pau, fűszeres olajbogyó és száraz vörösbor

Nagyon elégedettek voltunk magunkkal, az esténk fantasztikusan telt. Ez a kedves kis étterem százszor jobb, mint valami puccos, turistás hely, ahol kirittyentett pincérek feszengenek és csakis a pénzed kell nekik - ez a kedvességük ára. Plusz a kiszolgáló leányzó (aki nagyjából a tízes évei közepén járhatott) grátisz tölt nekünk még 1-1 pohár bort. Erősen ajánlom a Casa da Tia Helena-t azok számára, akik jobban kedvelik a "kockásterítős" helyeket, ahol tényleg nemzeti fogásokat ehetnek megfizethető áron és akik nyitottak a szívből jövő kedvességre, és nem kedvelik a "trendi" helyek műbájolgását. Ezek a helyek ugyanis mind egy kaptafára mennek, ezért sem értem az ide betérő embereket.

Én éppen azért utazom, hogy valami mást lássak, mást tapasztaljak és tényleg picit belelássak más kultúrákba. Ha az ember nyitott szemmel jár és érdeklődő, Európán belül is annyi sokszínűséget fedezhet fel, hogy bőven lesz min ámulni-bámulni. Hiszen éppen a sok apróság teszi mássá, széppé az utazást. 

Bár korábbi blogomban már említettem, hogy nem igazán találtunk olyan portugál nemzeti fogást, ami különleges vagy érdekes lenne (sajnos), azért egyet most mégis megemlítenék. Ez egy sertéshúsos és zöldséges egytálétel, a pica pau. Bár túl sok só kerül bele, nagyon ízlett, érdemes megkóstolni.

Európa legnyugatibb csücske: a Cabo de Roca

A Cabo De Roca az európai kontinens legnyugatibb pontja, neve magyarul Szikla-fok. Lisszabonból közel 1 óra 50 perc kijutni ide tömegközlekedéssel, de nagyon megéri! Feledhetetlen látvány és ráadásul számomra bakancslistás úti cél volt.

De beszéljenek helyettem a képek:

A Cabo De Roca és a végtelennek tetsző Atlanti-óceán, mely az öreg kontinens legnyugatibb partjait mossa. 
Az ilyen fokoknál jellemző orkán erejű szél minket is megtépázott, a késő nyári (szeptember közepi) hőségben is majd megfagytunk.

A fokhoz közel találtunk egy nagy sziklát, amire a portugálok nemzeti költője, Luís de Camões szavait vésték:

"Ahol a Föld véget ér és a tenger kezdődik"

Szerintem ez gyönyörű és elég jól leírja, hogy mire számíts. A végtelen, viharos óceán örökké nyugtalan. Egyáltalán nem meglepő, hogy ez a látvány a portugálokat a világ felfedezésére sarkallta... egyébként az orkán erejű szélben a 28 fokot 18-nak éreztük és én majd megfagytam a kis sortomban és toppomban. Vigyél egy pulcsit mindenképpen és inkább egy térdig éri nadrágot válassz!

Kijutás a Cabo De Rocához:

Lisszabonból a helyi vasúttal kb. 1 óra Sintrába (vagy Cascais-ba; figyelem, 2 külön vasútállomásról indul a vonat). Mi Sintrából mentünk, ahova az Oriente pályaudvarról indul a külvárosi vasút, Cascaisba pedig a Cais do Sodre állomásról. A vonatok Sintrába 20 percenként, Cascai-ba óránként indulnak és az egy főre szóló jegy egységesen 2,25€-ba kerül. A sintrai vasútállomás mellől indul a 403-as busz, amivel 40 perces kanyargózó út visz ki a fokig. A buszra a jegyet közvetlenül a sofőrtől tudod megvenni, ez 4,1€-ba kerül. Összesen 1 főnek a cabo de rocai kiruccanásunk 12,7€-ba került (4,5€ vonat + 8,2€ a busz).

A 403-es busz menetrendjét itt találod. Mivel ugyanez a busz közlekedik Cascaisból is, nézd meg az indulási és érkezési állomást is! Portugálul ezt úgy mondják, hogy PARTIDA, az indulási idő pedig a partir de + dátum/idő. Bár az angollal nem volt különösebb gondunk Portugáliában, azért nem árt megtanulni pár hétkzönapi szót portugálul is, mint például a napok nevei. Ez utóbbi jól jöhet a buszmenetrendeknél, ha esetleg nincs kiírva angolul. És persze a helyiek iránti tisztelet is megköveteli, hogy tudj köszönni, elköszönni és köszönetet mondani portugálul is:

  • Olá! (olá) = Szia!
  • Bom dia! = Jó napot kívánok! 
  • Boa tarde! (boá tárdö) = Jó napot kívánok! 
  • Boa noite! (boá nojtö) = Jó estét! Jó éjszakát! (
  • Adeus! (adéus) = Viszlát 
  • Obrigado/a  = köszönöm (férfiak/nők mondják(
  • Sim: (szin) = igen
  • Não: (náun) = nem

Forrás: portugalia.wordpress

caboderoca_utvonal.JPG

Így juthatsz ki a Cabo De Roca-hoz tömegközlekedéssel:

(1) Lisboa-Oriente vasútállomás -> Sintra 
(2) vagy Lisboa-Cais do Sodre vasútállomás -> Cascais 
 Sintra/Cascais (403-as busszal) -> Cabo De Roca

Számomra örök élmény, hogy ott állhattam azokon a sziklákon és csodálhattam a napfényben fürdő óceánt. De ami talán még ennél is jobb, hogy megcsináltam, amit elhatároztam. 1 évvel ezelőtt láttam fotókat a Cabo De Roca-ról és eldöntöttem, hogy márpedig én is el akarok jönni ide. Mikor az álmom teljesült, fantasztikus érzés kerített hatalmába: a siker érzése! Mivel nem vagyok a tettek embere, ezért nekem ez maga volt a mámor, hiszen megtapasztaltam, hogy elérhetem, amit akarok! 

Ha több napot töltesz el Lisszabonban, ne csak a Cabo De Rocát nézd meg, szánj időt Sintrára is. Mi idő szűkében nem tudtuk megnézni, pedig igen hangulatos kis városka. Ha visszamennék, biztosan befizetnék egy Hop On Hop Off buszra, ami nagy szó, mert sose szoktam szervezett keretek között utazni.

A folytatásban: Algarve, a dél-portugál nyaralóparadicsom hegy méretű sárgás szikláival és álomba illő homokos strandjaival és persze egy másik szörfös mekka.

További országok, helyek, ahol jártam és blog is születik majd róluk:

  • Olaszország 4-szer: Róma, Udine és Grado, Szicília és Vulcano szigete + Milánó (villámlátogatás)
  • Erdély: a Békás-szoroson és a Gyilkos-tón túl
  • Tenerife: busszal a déli homokos strandokról az északi hegységig és fel a Teide fagyos-szelet csúcsára
  • Görögország másik arca: Halkidiki ősszel, az Olympos és Pindos-hegység, az eldugott Nestos-folyó völgye és Kemal Atatürk szülővárosa, Thessaloniki

Ha kíváncsi vagy sok-sok gyakorlati tanácsra, ötletre, tippre és a VALÓSÁGRA, nem pedig egy cukormázas, photoshoppolt-világra, akkor kövess! Én azt is elmondom, hogy mi nem tetszett és hova NEM érdemes menni. 

2020 április 29-én utazom Grúziába a WizzAir-rel, ahonnan várhatóan Instamgramon is megosztok majd fotókat. Ha érdekel, nézd meg a (most még kezdetleges) Instagram profilomat: vadoc_utazo

 Ha kérdésed van, bármilyen utazással kapcsolatos témában, írj rám bátran e-mailt vagy keress meg a Facebookon:

A bejegyzés trackback címe:

https://vadocutazo.blog.hu/api/trackback/id/tr5612948147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BoomB 2020.03.06. 00:24:12

Biztosan jól megszámoltál minden költséget? Jól összehasonlítottad a magyar árakkal? Mi mennyit "kóstál"?

Dora Dora 2020.03.06. 08:23:50

@BoomB: nyilván nem exceles árlistával mentem, de nagyjából tudom, hogy azokat a dolgok, amikre költök mennyibe kerülnek. Kint pl. 1 kávé 1-1,5€ körül van, a sütemények 1-2€, de ez függ attól is, hogy milyen városban vagy éppen. Lisszabon drágább, mint a többi város, itt egy főétel 15-20€ között van, de ha halat vagy valami tengeri ketyerét eszel, az lehet drágább, s persze a kávézókban is picit többet fizet az ember. Az élelmiszerüzletben kenyér, felvágott, zöldség kb. ugyan annyiba került, mint Magyarországon. Vagy mire gondolsz? Mi nem stimmel szerinted?

BoomB 2020.03.06. 12:11:58

@Dora Dora: Az nem stimmel, hogy az iróniát nem érted, nagyon rátettél még egy lapáttal a válaszoddal :)
Az nem stimmel, hogy egy útinaplót olvastam volna örömmel, ehelyett minden második mondatban valami jelentéktelen összeg akkurátus adminsztrálásába botlok.
Az nem stimmel, hogy egy utazó, utazást leíró blog is a fapados blog fillérbaszó szintjét és filozófiáját tükrözi.

Tudom, "De...", de alapvetően különbözik valószínűleg az életfelfogásunk.

Dora Dora 2020.03.09. 09:04:56

@BoomB: Láthatatlanban, 3 üres sorból elég nehéz az iróniát érteni. Csak a te fejedben volt irónia, a soraidból ez hiányzott. Ellenben ebben a 2. hozzászólásban egy jó nagy adag undokság került, semmi több. A kommentedből látszik, hogy bele sem szagoltál a cikkbe és gőzöd sincs róla, miről írtam. Nem több rosszindulatú kötözködésnél. Aki ilyen szavakkal és stílusban, ráadásul tudatlanul illet bármilyen írást, saját magát minősíti le.
süti beállítások módosítása